Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

TÖRTÉNETE üOl.SINÁN. 43 29. Az XV., XVI. és XVII-ik század virágzó báuyaipara a helybeli lakosság számával nem volt arányban, azért, mint az anyakönyvek és jegyzőkönyvek egyaránt igazolják, ez időben számtalan idegen talált itt munkát és kenyeret. Történt ez különösen, mikor az 1644 és 1645-ben dühöngött pestis a lakosság soraiban-borzasztó pusztítást tett. Ezen idegenek aztán állandóan itt maradtak — ide telepedtek — úgy. hogy a helybeli bánya- és kohó-munkások a XVII-dik század vége felé már szép számmal voltak. Ezek Stempel András, Klein Mihály, Klausman Jakab és Hancko Balázs legöregebb — legelőkelőbb — bányászok és kámorosok által ösztönöztetve, 1683-ban, főkép a jó rend fenntartása érdekében, társulatot alakítottak, melyet az itteni bányabiróság is megerősített és a többször említett »bánya és hámorrend«-del megajándékozott. Ezen rend »a 6 rangosztályba sorozott bányászokat, hámorosokat, kohászokat és szénégetőket istenfélő, jámbor életre, az isteni tisztelet szorgalmas látogatására, az úrvacsora gyakori élvezetére, az egyházi és világi felsőbbség valamint a munkaadó urak — Besteller — iránti tiszteletre, szorgalomra és hűségre a munkában és végül a pálinka ivástóli tartózkodásra kötelezi. A czéhmester új évkor, választandó, mikor a báuyamesternek » tehetség szerint« ajándékot adnak; pünkösdkor pedig ünnepet ülnek és »tanczot« — Berg-Bey en — rendeznek. A büntetések kimérése nagyrészt a bíróságnak van fenntartva, a mely meg van állapítva, bor és pénzből áll, így fizet pl. büntetésül egy meszely bort, ki temetésre nem ment főkép ünnep- és vasárnapon. A hámor hétfőn indítandó meg és a bér szombaton, legkésőbb vasárnapon az isteni tisztelet után fizetendő ki. Ha egy vasműben baj történt, akkor a másik vasmű munkásai segédkezet voltak kötelesek nyújtani, mely segély nyújtás csak a társulaton kívül állónak volt megtagadható, sőt annak sem akkor, ha eleve a társulatnak egy itcze bort fizetett. A hámoros őszszel szegődik (áldomás ivással) és a következő nyáron az elvállalt munkában köteles megmaradni. Az itteni munkás megelőzi az idegent, ki egy itcze bort tartozik fizetni a társulatnak, mielőtt munkába áll. A legény — Stübbereiter — 1

/

4 tallért, a fűtő — Heizer — és ügyelő — Zuwarter — 1

/

2 tallért, a hámoros — Hammerschmied — és kohász — Eisenblöser — pedig egy egész tallért fizet, midőn rangosztályába lép. mely bevételekből 4 font viaszt vesznek az egyháznak. A vaskő szokásos mértéke — a 9 köblös láda — meghagyatik és a bánya- és czéhmester által megvizsgálandó — megmérendő — mihelytt a hámor szünetel (a tél beálltával). A bányász kötelessége arra is ügyelni,