Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

így álltak a dolgok 1326-ig, mikor az óriási uradalom már több felé oszlott volt és a dobsiuai terület külön földesúr. Csetneki Bebek Miklós tulajdonába ment át, ki a Dobseb és Göllnitz vize mentében elszórtan lakó németeket összegyűjtötte, egy helyre telepítette és ez által Dobsina városának alapítója lett. Ezen város lakossága, az egri káptalan előtt 1326-ban kötött egyesség értelmében, a híres »korponai szabadsaggal« ajándékoztatván meg, szabadon űzte bányászatát, de a jövedelem harmadrésze ugyanazon egyesség szerint a földesúrnak tartatott fenn. Ezen még tűrhető »fenntartas« is csökkentette már némileg a vállalkozási kedvet és akadályozta a bányaipar gyarapodását, mely ipar később a szó szoros értelmében hanyatlásnak is indult, midőn az okmányilag is biztosított » bányaszab ad sag« lassanként annyira korlátozva lett, hogy csakis a földesúr engedélyével (ex annuentia) lehetett bányát nyitni és bányát mívelni. Ily szomorú körülmények közt volt a dobsinai bánya-ipar, midőn a Miksa-féle bánya-rendelet hatályba lépett; a földesurak heves ellenkezése daczára az a nép vérébe ment át és egyszerre kedvező fordulatot adott a dolgoknak, amennyiben e rendelet következtében a bányászat tényleg — bár nem törvényesen -—

regale jognak tekintetett és a dobsinaiak által különben sem elismert földesúr az itteni bányákra és az ezekben szabadon termelt érczekre többé semmi jogot nem formálhatott. A szabadság itt is megtenné gyümölcsét, a bánya-ipar általános virágzásnak indult. Nem is lehetett másként. Míg pl. Oláhpatakán vagy más szomszédos helységekben a bányanyitás az e részben külön szabadalommal bíró Andrássy család engedélyétől függött és a bányaüzem nem egyszer a fajzás és az utak használatának betiltása következtében lehetetlenné vált : addig Dobsinán ezen iparág egészen szabad volt, sőt mindenféle előjogokkal járt és a városi tanács hathatós támogatásában részesült; mindenkinek módjában volt a csekély — 1788-ban is csak 2 forintból álló — dij egyszer-mindenkorra történő lefizetésével az elébb kikutatott és feltárt telérre adományt — Muthung — és ez által kizárólagos jogot szerezni. A vállalkozás nem járt költséggel, legalább nem olyannal, mely valakit visszariasztani képes lett volna és ha a termőföld tulajdonosával szemben nehézség merült fel, ez a bányászatot nem érintette, nem gátolta, hanem attól függetlenül és' külön polgári uton lett kiegyenlítve. A bányászat regaljogi természete sem volt alabor, miután a kincstárnak járt illeték csak a bánya-jövedelmekből szedetett és a pótfizetéssel járt bányaüzem majdnem teljesen adó- és illeték-mentes volt, Nem csuda, ha gomba módra szaporodott a bányák és bányászok száma.