Mikulik József: A bánya- és vasipar története Dobsinán (1880) (Rudabánya, 2003)

4. A mi már most magát a vas érez felkeresését és kiásását illeti, megjegyzendő, hogy ez többnyire napvilág mellett — vom Tag — és következő eszközökkel történt, úgymint : 1. vasék — Prageisen, Tschakan, Krotz, Keilháh — különböző alakban és aczélozott hegygyei, — 2. kalapács — Putzka, Schlehgl, Hondfäussl —, — 3. emeltyű —- Brechstong —, — 4. kosár — Fellfosz — és 5. egy kerekű targoncza — Poár — később láda alakú, apró kerekeken mozgó szállító eszköz —- Hund — ; de voltak aknák és tárnák is, melyek a XVII-ik század végéig tisztán kézi erővel lettek vágva, aztán pedig vetőpor segélyével is, mikor a fennebbi eszközökhöz még 6. az aczélozott fúró vas — Pearer — 7. a takaró vas — Raumnohdl — és 8. a gyújtó kanóczúl használt puskapor péppel bekent nád — Spreszl — járult. A vetőpor eleintén igen drága portéka volt, még 1727-ben is fontja 45 dénárba, 1750-ben 41, 1787-ben 26 dénárba, majd 1805-ben 52, 1845-ben 50 és 1867-ben 40 krajezárba került. A vaskő 1683 körül általánosan használt mértéke a láda Hüle volt, mely 9 köblöt tett. A vasérczek termelése nagyrészt a télen át szünetelő — befagyott — kohó és hámor munkásai által, tehát télen eszközöltetett, de a feltárások rendben tartása, különösen pedig a termelési helyek felkeresése és megnyitása állandó bányamunkások alkalmazását is szükségessé tette. Sok bánya oly egyén tulajdona volt, ki maga vasművet nem bírt, mely — régente igen gyakori — esetben a tulajdonos maga dolgozott és a termelt vaskő eladásából élt. Ilyen bányászokkal még a XIX-ik század első felében is találkozunk, mely időig egyrészt a még romlatlan szorgalmas és szerény lakosság, ha vagyonos volt is, a munkát nem restelte, másrészt pedig a bánya- és vasiparral foglalkozók — mint Bartholomaeides is 1799-ben kiemeli — az előkelő osztályt képezték. De miután Dobsina városa mintegy 1760, Coburg Gotha herczege — Koháry berezeg jogán — 1830 és gróf Andrássy György 1840 óta a még fennmaradt kevés vaskőbányát megszerezték és a bingarteni vaskőtelepen majdnem kizárólag osztozkodtak, immár a nevezetteken kivűl kevés embernek van Dobsinán vasbányája.