Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

Sok csíntalanságot igaz, hogy mi tettünk, Nem egyszer virgácst is nyertünk s térdepeltünk. — — verbuváltam mindég katonákat Töröknek képzelvén, vágtam a bodzákat. De, hogy iskolai kötelességéről egy perezre sem feledkezett meg, s a tanulásban mily nagy előmenetelt tett, tanúskodik róla az a levél, melyben dicseked ve tesz erről említést Mindszenti Sámuelnek: „Hogy pedig aggott fővel is tudományokban gyönyörködöm, csak innét vagyon, (nem kellene ugyan kitennem, mert propria laus sordet) hogy engemet ingyen való kegyelmébül az úristen oly meglehetős talentommal áldott meg, hogy az iskolákban minden tanulótársaim között első voltam, különösen poésisre és philosophiára nagy hajlandósággal birtam. Az elsőt az egri parnassusban végeztem és annyi készségre mentem abba, hogy három óra alatt száz distichonokat deák nyelven akkor kész voltam munkálni." *) Egerből Nagyszombatba vitte anyja, (atyja időközben meghalt,) hol a főúri ifjak akkori szokása szerint az egyetemen a filozófiai tanfolyamot hallgatta. Tanára, a híres jezsuita tudós, Prileszki Já-, nos annyira megszerette a tehetséges ifjút, hogy, százhetvenkét tanítványa közül öt „mint elsőt emelte fel a baccalaureatusságra." Kilencz évre terjedő iskolai pályája épp oly kedvező, mint elhatározó befolyást gyakorolt életének későbbi folyamára A jezsuiták külömben minden felekezeti szükkeblüségük s az ez időben hanyatlani kezdő tanulmányi rend és módszerük mellett is, még mindig nem közönséges eredményeket tudtak a kÖz«) Gvadányi levelei Mindszenti Sámuelhez. István bácsi naptára. 1865. 79 1. Közli : Kelecsényi József.