Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)
Rontó Pál és gróf Benyovszky Móricz
on äiamisitott és előttem úgy, a mint kitettem, élbe* szelletté." Az olvasó közönség szószerint hitte Gvadányinak ezt a kijelentését épp ugy, mint a nótárius élő-haló voltát. A bírálónak azonban jogában van felderíteni, hogy vájjon nem az olvasó félrevezetésére szolgáló jámbor elhitetéssel van-e dolga? Arany János tÖbször idézett tanulmányában nem mond határozott véleményt erre vonatkozólag, mintegy habozva említi fel, hogy Gvadányi a nótáriushoz hasonlóképpen „Rontó Pált is élőszemélynek igyekszik bizonyítani, elannyira, hogy máig sem tudjuk, létezett-e valósággal ily egyén, vagy Gvadányi állította elő merőben mint typust az előtte oly ismeretes huszár életből?" Szilágyi István a mármarmos-szigeti ref. kollégium igazgatója s a régibb magyar irodalom alapos ismerője azonban egy oly adat birtokába jutott, a mely szerinte teljesen igazolja, hogy ama Rontó Pálnak nevezett huszár csakugyan élő személy volt, hogy legalább a mármarosi események nem Gvadányi költeményei ; költemény csupán az, hogy igaz néven Rontó Pálnak hittak volna a Gvadányi hősét. *) Ez az adat pedig nem más, mint az elbeszélés huszti epizódjára (melyről alább még szó lesz) vonatkozó jelentés, mely a mármarosi kir. kamarának Szigeten létező levéltárában a legújabb időkig meg volt, most azonban csak a Szilágyi birtokában van egy rövid kivonata, mely igy hangzik : „Mielőtt Neusold János kamarai biztos Mármarosba megérkezett volna, felső helyen azt az eszmét ') Szilágyi István : -Apróságok. Rontó Pál. Koszom 1864. fi. gz.