Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

meg 1787-ben (október 2-tól deczember 20-ig) leghíresebb müvét, a Peleskei Nótáriust, mely azonban csak 1790 elején került ki a sajtó alól ily czim alatt: „Egy falusi nótáriusnak budai utazása, melyet önönmaga abban esett viszontagságaival együtt az elaludt vérű magyar szivek felserkentésére és mulatságára e versekbe foglalt Pozsonyban és Komáromban Wéber Simon Péter költségével és betűivel 1790.

u Jelige: Mordet ut sanet. Keserű, de egészséges. A művet magát „ajánló levél

u és ^elöljáró beszéd1 előzik meg. Az első 1788. január 1 jén kelt Nagy-Peleskén, s egy kÍ3 pia fraus-szal az olvasó, félrevezetésére azt mondja el benne a névtelen szerző h°gy sokáig gondolkozott rajta, munkáját kinek ajánlja, mert ö alacsony sorsú ember s így vajmi kevés az ismerőse. Végre abban állapodott meg, hogy 1788-iki újesztendei ajándékul „a hazai érdemes minden rendben levő gavalléroknak és dámáknak" fogja bemutatni. S meri remélleni, hogy ez a toilette-tükrénél kedvesebb lesz, „mivel, hogy ez nem Velenczcben pallérozott kristályból vagyon csinálva, mint azok, egyedül téntából s papirosból áll; mégis ebben jobban fogják magokat főtől fogva talpig meglátni, mint magokéban." Ez ajánló levél alá a szerző neve van jegyezve, míg az utána következő hosszabb előljáró beszédet az „autornak testi-lelki barátja" írta. Ez az elöljáró beszéd valóságos mintája azoknak az olvasó félrevezetésére szolgáló előszóknak, melyeket a regényírók és elbeszélő költők különösen a mult században müveik elé bigygyesztettek, hogy azok epikai hitelét megállapítsák, czéljait okadatolják s esetleg szerzőségük inkognitóját megőrizzék. Gvadányinál bevett szokás volt már ez, mely alól Pálóczi Horváth Ádám és Dugonics sem képeztek ki-