Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

A Peleskei Nótárius és Röpiratai

Mária Terézia czentralizáló kormányrendszere mellett tudjuk, mennyire kivetkőzött a magyar főnemesség ősi nyelvéből és szokásaiból. • A kegyes királynő egyenkint Bécsbe édesgette főurainkat, kiválóbb köznemeseinket, s azok az udvar bódító légkörében észrevétlenül roppant változáson mentek át. A nyugat előkelő műveltsége, nyelve és irodalma, pazar fényűzése és divata bova-tovább nagyobb hódítást tett közöttük. Az idegen szellem hódításával párhuzamban csökkent a magyarhoz, a nemzetihez való ragaszkodás. Kezdték lenézni a durva, faragatlan nyelvet ; a kezdetleges irodalmat, s attillás, mentés magyar öltözéket. De meg az arisztokrata körök hagyományos elkülönÖzési hajlamából is kifolyólag főuraink teémészetesnek találták, hogy külömbÖzzenek a nemesi és alsóbb osztályoktól, ha másban nem, hát nyelvben és viseletben. A példa azonban, legyen az bármily rosz is, ragadós. Köznemeseink csakhamar mindenben utánozták mágnásainkat, s így aztán bekövetkezett az a szégyenletes állapot, hogy a magyar nyelv és viselet idegenné vált saját hazájában. S mindez megtörténhetett a nélkül, hogy akárki is felemelte volna ellene tiltó szózatát. Az asszonyi sima, finom szövevényű politika teljesen megvesztegette hazafiúi érzésüket, s tökéletes vakká tette őket a fenyegető veszélylyel szemben. Hogy szemük felnyíljon, II. József erőszakos föllépésére volt szükség. Az ö nagyratörö lelke nem elégedett meg a lassú fokozatos átalakulással, de életében meg akarta érni, hogy az általa elvetett mag gyümölcsöt teremjen. Nyíltan lépett fel tervével, hogy a magyar alkotmányt megsemmisítve, Magyarországot az egységes osztrák birodalomnak jog és közigazgatás tekintetében egyenlő' tartományává tegye, s a hivatalokból a magyar nyelvet