Kovács Dénes: Gróf Gvadányi József élete és munkái (Budapest, 1884) (Rudabánya, 2003)

Gvadányi élete

Halálát, melyet méltó fájdalommal fogadott országszerte mindenki, a Magyar Hírmondó (1802-ik évfolyam, 20.1.) következőleg jelenté olvasóinak : „Szkaliczról 1801. decz. 28-án. Ezen folyó hónapnak 21-én végezte el itt hosszú és súlyos betegség után világi pályafutását méltóságos gróf Gvadányi József cs. k. generál-major ő nagysága életének 77-ik esztendejében. Ki minekutána minden utolsó szentségekben önnonmaga kívánsága szerint részesittetett volna, példás életéhez hasonló halállal költözött által az örök életre. — Nagy kedvelője volt a magyar literaturának s itt a nagyoknak igen gyönyörű példával ment elő, de nem csak, hanem elő is mozdította azt szép tehetségei szerént. Eléggé ismeretesek munkái. Szerencsés volt kivált a mulattató versek szedésében, s azokban az igazságoknak oktatólag való előadásában, melyeket a köznép értelméhez igen jelesen tudott alkalmaztatni : de belőlük azért akármely rendű olvasók is tanulhattak. Ilyen a Peleskei Nótáriusa és több munkái." A többi folyóiratok is hasonló módon emlékeznek meg az elhunytról, kinek népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a haláláról szomorú jelentést tevő lapok s különösen a Magyar Kurir szerkesztőségét az ország minden részéről fölkeresik érdemeit magasztaló s halálát kesergő ódákkal és elégiákkal. Az elsőt, melyet a „Magyar Kurir" 1802-ik évfolyamának nyolczadik számában közöl, A. Rácz István irta, a következő epitáphiumot ajánlván fejfájára: Itt fekszik kiv magyar Apollónk és Marsunk, Istápunk, szép fényünk, bölcs poéta társunk. Fenmaradó dicső neve : gróf Gvadányi, Nagy a hire s lelke, sirja bár parányi.