Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

tottak be Bányászati tapasztalatai révén ezeket a kutatásokat Viliam Rozlozník irányította. Közben a kis társaság újabb tagokkal bővült, például Alexander Rusnák bányatechnikussal, akinek képesítése volt a robbantások elvégzéséhez, így a lőmesteri teendőket ő látta el. Ugyancsak a csoport tagja lett Abonyi Árpád, aki korábban segédvájár volt a Dorogi Szénbányáknál, de ekkor éppen a Budapesti Műszaki Egyetem Soproni Bányászati Karán tanult. Tudjuk, hogy egy barlang felfedezése nem csak a szerencsétől függ. Az a tény, hogy a csoport több tagja bányászati ismeretekkel rendelkezett, már garantálta a félsikert. Szerencsés volt a terület kiválasztása, ami a karsztviszonyok pontos ismeretén alapult, ehhez pedig bizonyos szintű geológiai szaktudás szükségeltetett. Röviddel felfedezése után elkezdődtek a munkálatok a barlang a látogathatóvá tétel érdekében. Ezért Rozlozník mérései szerint kijelölték a mesterséges bejárat helyét, amiről egy 1952 nyarán készített rajz is fennmaradt. (I. sz, ábra.) Bányamérői ismereteit Rozlozník a barlang első térképének elkészítése során is felhasználta. (A barlang pontos felmérését 1960 és 1964 között Abonyi már mint bányamérnök készítette el.) A 25 méteres mesterséges bejárati folyosó kihajtása biztosítás nélkül, szilárd kőzetben történt, kihasználva a gombaszögi kőfejtő lőmesterének szaktudását. A kiépítési munkálatokat Ladislav Herényi vezette, és ő lett a barlang első gondnoka is. (A későbbiekben Herényi elvégezte a lőmesteri tanfolyamot, és a rozsnyói barlangász-csoport ilyen irányú feladatait ő látta el.) A szükséges segédmunkákat a csoport tagjai végezték fizetett dolgozókként a Cestovny ruch (Idegenforgalmi Vállalat) megbízásából. A szalmacseppköveiről híres GombaszöMegalapozatlan az a feltevés, hogy a forrás vízszintjének lesüllyesztése Rozlozníkék találmánya. Ugyanis 1943-ban a. Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) tagjai Bertalan Károly vezetésével a gömörhorkai (özörényi) forrás vízszintjének lesüllyesztésével jutottak be egy tavas üregrendszerbe, amelyről Rozlozníkéknak is tudomásuk lehetett, mert kapcsolkatban álltak Ján Senessel (Szenes Jánossal), a gömörhorkai expedíció egyik résztvevőjével. Birtokukban volt az eseményt megörökítő szakirodalmi közlemény. (Turisták Lapja, 1939. 9. sz.)