Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Vasércbányászat és vasgyártás Lucska és Barka környékén (Batta István)

Vasércbányászat és vasgyártás Lucska és Barka környékén BATTA ISTVÁN A gömöri bányavidék legkeletebbre fekvő területe eredetileg Torna, illetve a későbbiek folyamán Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, Gömör-Kishonthoz csak a 19. század elején csatolták. Az itt folytatott bányászati tevékenységről viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre. Az első feljegyzések 1740-ből származnak, amikor egy magánvállalkozó Lucska község határában több lelőhelyen vasérckitermelésre nyert adományt. Valószínű, hogy a bányaművelésre való engedélykérést eredményes kutatások sora előzte meg, amelyekhez nyilván nem kérték a hatóságok hozzájárulását. Efféle tevékenységre utalnak bizonyos közvetett adatok néhány kis létszámú stószi és szomolnoki bányászcsoporttal kapcsolatban, így a termelés kezdetéül mind a vasérc, mind a színesfémércek vonatkozásában az 1650 körüli időszakot jelölhetjük meg, míg a bányaművelés iparszerű befejezését az 1902. évre tehetjük. A beszüntetés a vasérceknél gazdasági okokra vezethető vissza: az egymástól távol fekvő kis érctelepek leművelése és a termeivény elszállítása egyaránt költséges volt, továbbá az elavult lucskai nagyolvasztóban gyártott nyersvas árszintje magasnak bizonyult. A színesfémek esetében viszont szabályszerű termelésről nem is beszélhetünk a lelőhelyek jelentéktelen méretei miatt. A felső-magyarországi rézbányászat virágkorában intenzívebbé vált ugyan a kutatás, de a 19. század közepe táján bekövetkezett általános hanyatlás következtében ez is abbamaradt.