Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A Hell- (Höll-) család a magyarországi kultúrában (Bartha Lajos)

nek egy, minden korábbinál pontosabb meghatározási módszere (az „azonos meridián-zenittávolságok" eljárása). Egy nagyságrenddel növelte a szélesség-meghatározások pontosságát, ami az akkor világszerte kibontakozó nagy térképezési munkálatokban igen fontos volt. Ma azonban Hell Miksa nevét főleg az 1768-70 között a Skandináv-félsziget északkeleti partja mentén, a 70. szélességi körön túl fekvő norvégiai Vard0 szigetére vezetett expedíciója teszi ismertté. A több mint 3500 km-es út célja az volt, hogy útitársával, Sajnovics Jánossal (1733-1785) és a norvég Jens Finne Borchgrevinkkel (1737-1819) 1769-ben megfigyeljék a Vénusz bolygó elvonulását a Nap korongja előtt. A ritka csillagászati jelenség során végzett méréseket akkoriban a Nap-Föld távolság meghatározására legalkalmasabb eljárásnak vélték. Hell sikeresen végrehajtotta a reá bízott feladatot - amelyre VII. Keresztély, Dánia és Norvégia királya kérte fel -, és más észlelésekkel egybevetve a tényleges értékhez eléggé közel álló távolság-adatot sikerült levezetnie. Gyakran ezt tekintik legfőbb eredményének. Valójában nem Hell számítása adta a legpontosabb adatot, néhány csillagász az övénél is jobb értéket kapott. Nagy érdeme azonban, hogy amíg mások a párizsi és a szentpétervári asztronómus-matematikusok tekintélye előtt meghajolva elvetették saját eredményeiket, és elfogadták a rosszabb francia és orosz értékeket, Hell kitartott saját számításai mellett. Számításához olyan módszert dolgozott ki, amely a ma Gauss nevéhez kapcsolódó legkisebb négyzetek módszerének előfutára. Önmagában a Skandináv-félszigetre vezetett expedíció is Hell nagy jelentőségű munkái közé tartozik: az utazás során nagy számú meteorológiai, földmágneses, földrajzi, térképészeti, néprajzi és nyelvészeti vizsgálatot végzett. Ezzel nagymértékben hozzájárult Észak-Európa pontosabb megismeréséhez, Sajnovics Jánossal együtt pedig elsőként bizonyították tudományos alapon a finnugor (magyar-lapp) nyelvrokonságot. Hell Miksa 1792. április 14-én hunyt el. Bár életének nagyobb részét Bécsben töltötte, harminc éves korától gyakran hangoztatta