Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A gömöri bányászat múltjából (Batta István)

Bányaterek biztosítása A bányamüvek ácsolással történő biztosítására többnyire keményfát (tölgy, bükk) használtak. A bányafa impregnálásával elsőként a Rima Rt. foglalkozott, mégpedig 1912-ben Likéren konyhasó-oldattal, majd 1925-ben Vashegyen karbolin segítségével. A szárazfallal való biztosítás ritka példájaként a Dobsinai-altáró egyes szakaszait említhetjük, amelyek a később itt közlekedő nehéz Diesel-mozdonyok okozta vibrációnak is kiválóan ellenálltak. A bányaművek méreteinek növekedése miatt került sor a 20. század elejétől a beton, az idomkövek, a vas és ezek bányafával való kombinációjának felhasználására. Töltött ömlesztett betonnal falazták ki 1930-3l-ben a dernői Dénes-aknát és 1936-ban az István-aknát is a Málhegyen. Mindkettő nagyjából ellipszis alakú szelvénnyel készült, amit két pár, egymással szemben fekvő körcikk alkotott. A betonba méterenként tölgyfakoszorút, minden 5 méterben pedig gyámlyukakban nyugvó, I-vasból készült acélkoszorút iktattak be. A töltött betonból, illetve a vasbetonból épített falazat később elterjedt a földalatti gépterek, szivattyúállomások, robbanóanyag-raktárak stb. biztosításánál is. Vízmentesítés A vízemelés gépesítésének első emlékét a Rozsnyói Bányászati Múzeumban őrzött, fából készült szivattyú (pumpa) maradványai jelentik. Az alsósajói Szentháromság nevű higanyérc-bányába 1877-ben vízturbinával meghajtott dugattyús szivattyút szereltek fel. Rákosbányán 1895-ben hasonló, de gőzüzemű berendezést helyeztek üzembe, melynek teljesítménye 60 m kinyomó-magasság mellett percenként 1 m

3 volt. Ugyanott 300 m mélységben létesítettek egy szivattyútelepet 1.500 liter/perc teljesítménnyel, amelyhez 170 m hosszúságú vágatokból álló zsomprendszer is tartozott. A meghajtásához szükséges gőzt a külszínen telepített kazánban állították elő. A szivattyútelep elöntésének megakadályozása érdekében az egész berendezést mindig 2-3 méterrel a lagalsó szint fölött helyezték el, többnyire az aknatest oldalába e célból