Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

In memoriam - Dr. Moldovai Viktor (1921 - 2005)

elévülhetetlen érdemei voltak dr. Moldovai Viktornak: a pénzügyek irányítójaként megkülönböztetett figyelemmel kísérte a múzeum helyzetének alakulását, egészen 1984-ben történt nyugalomba vonulásáig. Ha szükséges volt, minden rendelkezésére álló eszközzel segítséget nyújtott: rendkívüli támogatással, célfeladatok finanszírozásával vagy éppen természetbeni juttatásokkal. Neki köszönhető, hogy a múzeum átvészelte a 70-es és 80-as évek fordulójának nehéz időszakát, amikor az iparág hanyatlása már megkezdődött, és a csökkenő nyereség miatt egyre kevesebb jutott a kulturális intézmények fenntartására, támogatására. Munkaköri feladatai közé tartozott a vidéki üzemek időnkénti ellenőrzése, s amikor a rudabányai vasércbányához vezetett az útja, sohasem mulasztotta el felkeresni a múzeumot. Nagy örömmel nézte végig a folyamatosan gyarapodó kiállításokat, érdeklődött a tervek és feladatok iránt, és hasznos tanácsokat adott az aktuális problémák megoldására. A hivatalos teendők befejezése után szívesen időzött és beszélgetett az ódon tárgyak között, jól érezte magát a múzeumban, s büszke volt arra, hogy egy ilyen intézmény egyik „gazdája" lehet. Azt vallotta, hogy egy-egy patinás szakma - mint amilyen például az érc- és ásványbányászat - emlékeinek gyűjtése és bemutatása elemi kötelessége az adott ágazatot reprezentáló vállalatoknak; húsz esztendeig tartó gazdasági igazgatói működése alatt ezt sohasem tévesztette szem elől. A rendszerváltozás körüli időszakban az OÉÁ válságba került, a múzeum fennmaradását csak alapítványi formában lehetett biztosítani. Mi sem természetesebb, hogy amikor 1990-ben létrejött az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány, dr. Moldovai Viktort is meghívták a kuratórium tagjai közé. Viktor bácsi örömmel tett eleget a felkérésnek, jól esett számára, hogy bár már hoszszabb ideje nyugdíjban volt, nem feledkeztek meg a múzeumügyben szerzett korábbi érdemeiről. Csaknem 15 esztendőn keresztül - leszámítva a betegséggel terhelt utolsó hónapokat - rendszeresen részt vett a kuratórium ülésein, ha szükséges volt, eljárt az ügyesbajos dolgokban, tárgyalásokat, megbeszéléseket folytatott, egyszóval aktívan és eredményesen vette ki részét a munkából. A higgadtság és a türelem még a legnehezebb helyzetekben sem hagyta