Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Dokumentum - A rudabányai vasércbánya villamosításának kezdete (Közli: Hadobás Sándor)

Dokumentum A rudabányai vasércbánya villamosításának kezdete Közli: HADOBÁS SÁNDOR Az 1880. február 3-án Bécsben létrejött Borsodi Bányatársulat célja a rudabányai vasérctelep külszíni nagyüzemi módszerekkel történő kiaknázása volt. Az üzem és a bányatelep kiépítése lendületesen folyt a következő években, és ennek köszönhetően Rudabánya a század végére Európa egyik legkorszerűbb bányahelyévé vált. A társulat vezetése arra törekedett, hogy a termelés körülményeit és jövedelmezőségét folyamatosan javítsa, amit többek között az akkoriban még újdonságnak számító technikai megoldások gyors alkalmazásával kívántak elérni. A gépek, berendezések eleinte gőzüzeműek voltak, ám a szenet és a vizet nehéz terepen kellett a bányába felszállítani. Ezért 1898-ban az akkor még ritkaságnak számító villamos központ létesítését határozták el a bányatelepen, ahonnan légvezeték továbbítja az áramot a külszíni fejtés munkahelyeire a szállítóberendezések működtetése céljából. A 100 lóerős váltóáramú generátort, kazánházat gőzgéppel, épülettel együtt 1898 októberére fel is építették. Ez a beruházás tette lehetővé, hogy később elektromossá alakítsák át az angol gyártmányú gőz-kotrógépeket, és a bányavasút is villamos meghajtást kapjon. Erről a jelentős műszaki fejlesztésről kevés információval rendelkezünk. Az üzem történetének első 75 évét feldolgozó Rudabánya ércbányászata című alapvető könyvben (1957) is csak néhány sort találhatunk róla. Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum adattárában szerencsére megmaradt a villamos központ műszaki leírása; s bár a hozzá tartozó rajzok és térképek időközben elkallódtak, a dokumentum önmagában is sokat elmond e fontos létesítményről.