Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Közlemények - A vasérc bányászatának és feldolgozásának története Krasznahorkaváralja és Dernő körzetében (Ján Hlobil)

Közlemények A vasérc bányászatának és feldolgozásának története Krasznahorkaváralja és Dernő körzetében JÁN HLOBIL A Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie) és Dernő (Drnava) között elterülő érclelőhely a Szepes-Gömöri érchegység déli lábánál fekszik, s észak felől a rozsnyói ércmezővel szomszédos. A nyersanyag-előfordulás elsősorban területi kiterjedése folytán, másrészt számos kisebb-nagyobb vasérc- és barit-lelőhelye révén vált jelentőssé, de csekély mennyiségben néhol előfordult rezes ezüstérc is. Ezen az összefüggő bányavidéken a vasérc-lelőhelyek két fő telepben alakultak ki: az egyik Krasznahorkaváralján, a Kis-hegy térségében, a másik Dernő határában, a Dénes körzetben. A dernői részben az első számú lelőhely a Dénes-telér volt, amelyhez hozzá tartozott még a Haraszt-, a Nyugati- és a Középső-telér. A váraljai Kis-hegyen a Péntek-patak, az István-, a Vida-, az Ignác- és a Réz-telért említhetjük, a fő telér pedig az Antal megnevezést kapta. A Krasznahorkaváralja és Dernő vidékén folytatott bányászati tevékenység a távoli múltban gyökerezik. Erről tanúskodnak a régi bányamüvek, hányók, valamint a kiterjedt horpadások és omlások, a bányászati műveletek maradványai. Eisele Gusztáv szerint az első bányászvállalkozók a rozsnyói, szomolnoki és gölnicbányai bányászok voltak, akik a 17. és 18. században a Pipityke hegy alatt kutattak és fejtették a réz- és ezüstércet. A vasérc termelése a korai időkben, de még az Andrássyak idején is, a 19. század elejéig csak korlátozott mennyiségben folyt. A bányajogi viszonyok között különlegesnek számít Andrássy Miklós báró nagybirtokának terüle-