Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)

bányászat és a barlangkutatás között. Az egyetemen szpeleológus-csoportot hoztak létre, amelynek vezetője a néhai ifj. Herényi László (később a Rozsnyói Bányászati Múzeum dolgozója) lett. A rozsnyói barlangász-csoportban a bányászati fakultás kezdőbetűi alapján BF-eseknek nevezték őket. A kötelező főiskolai tudományos és szakmai gyakorlat során 1977-ben kidolgozták és a gyakorlatban is kipróbálták a barlangok szintkülönbségének, azaz mélységének mérési módszerét a Gb-5 típusú mikrobarométer segítségével. A szintkülönbség mérése a térképezésnél szükséges. 1982-ben a rozsnyói barlangászok megkezdték a Szilicei-fennsík ún. Nagy-töbrének vizsgálatát. A kutatáshoz már mint szakképzett bányászok a volt BF-esek is csatlakoztak, akik közül Ondrej Bolacek volt a lőmester. Ott volt Július Stuka hidrogeológus, aki a prágai Károly Egyetem elvégzése után a jáchymovi uránbányában kamatoztatta bányászati szaktudását. Értett a faácsolat-készítéshez, és a szondázást is irányította, amely körülbelül 6 méter mélyre hatolt, lxl méteres szelvénnyel. A biztosítás többnyire tölgyfából készült. A bányafát a csucsomi Mária-bánya üzemrészlegétől szerezték be az SSS költségén. A függőleges részben a biztosító koszorúk fogazott kötéssel voltak beépítve. A legalsó koszorút lánccal erősítették a többihez mindaddig, amíg a mélyítés után nem került alá a további 5-6 koszorúsor. Ha elfogyott a rovatfa, bármilyen más fával helyettesíthették, például leggyakrabban mogyorófával. Ez a fajta biztosítás a gyenge, pontosabban mondva a teljesen hiányzó a tartóerő miatt az ironikus „pszichológiai biztosítás" elnevezést kapta. Szerencsére csak egyetlen helyen volt omlás, ami azonban nem azt jelenti, hogy ez a fajta biztosítás mégis bevált volna. Három év alatt 50 méter összhosszúságban mélyítettek ki szondát 25 méter szintkülönbséggel. A kutatás helyét Scuka radiofizikai mérései alapján jelölték ki. Sajnos barlangra nem találtak, és a továbbásáshoz, valamint a törmelék mélyből való kiszállításához már nem akadt elég ember. A kutatóhely az egyik barlangász után a Mutyúr-bánya megnevezést kapta. (8. sz. képmelléklet.)