Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 3. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - A bányászok és a bányaüzemek szerepe a szlovákiai Gömör barlangjainak kutatásában és felmérésében (Horváth Pál)
úszáshoz Dräger 130 típusú bányamentő készüléket használ, mivel ebben az időben rendkívül nehéz volt búvárfelszereléshez jutni. De mivel csak egyetlenegy szénmonoxid-elnyelő állt rendelkezésükre, a készüléket a kísérlet előtt nem próbálták ki a víz alatt, s így csak a véletlennek köszönhető, hogy a vállalkozás nem lett végzetes kimenetelű. Ezeket a készülékeket ugyanis nem ilyen célra gyártották, még ha bizonyos módosítás után víz alatt is használhatók. A merülés során a készülékbe került víz azt eredményezte, hogy a túlnyomást érzékelő szelep nem tudott kinyílni, és a levegő a nyomás hatására az álarc alatt szivárgott ki a vízbe. 12 Szerencsére az egyik helyen volt annyi rés a mennyezet és a víz között, hogy a felszínen is át lehetett úszni. A nagyszerű felfedezés az újszerű módszer alkalmazása ellenére sem sikerült, mivel csak körülbelül 70 métert jutottak előre a második szifon mögött. Ezzel szemben átütő sikerként könyvelhető el az a tény, hogy a Szlovák-karszt történetében elsőként jutottak át légzőkészülékkel víz alatti szifonon, vagyis ez volt a barlangi búvárkodás kezdete a térségben. (3. sz. képmelléklet.) A további kutatások megkönnyítése érdekében elhatározták, hogy az első szifont robbantással távolítják el. Ehhez a munkához ismét szükségük volt egy olyan eszközre, amellyel a víz alatt is lehet mozogni. Ismét a Gömöri Vasércbányák igazgatója sietett segítségükre, és kölcsön adott számukra egy CH (Chotêbor) 250-es típusú mentőkészüléket, amellyel sikerült a rések közé elhelyezni a zselés Astralit típusú robbanószert. Arról, hogy a berendezésen történt-e valamiféle módosítás, semmilyen adat nem szól. A robbanás következtében a vízszint felett akkora tér keletkezett, hogy csónakkal is lehetett közlekedni benne. További szifonokon már nem jutott át Rozlozník, és arról sem tudunk, hogy voltak-e még egyáltalán a barlangban mentőkészülékes víz alatti próbálkozásai. 12 Ezeknek a készülékeknek a víz alatti alkalmazását a gyártó cégek tiltják. Ennek ellenére a Morva-karsztban a túlnyomó-szelep módosítása után sikeresen használták víz alatti tevékenységre. Rozlozníknak erről akkoriban még nem volt tudomása, és úgy gondolta, hogy a készüléket gumiburkolattal szigeteli a víz ellen; 1957-től már NDK gyártmányú Medi-Nixe típusú oxigénes búvárfelszereléssel rendelkezett.
