Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - A Pelsőci-fennsík Csengőlyuk nevű zsombolyának történelmi feliratai (Horváth Pál)

A Pelsőci-fennsík Csengőlyuk nevű zsombolyának történelmi feliratai HORVÁTH PÁL - JERG ZOLTÁN Bevezetés A Szlovákiában nemzeti természeti emlékké nyilvánított Csengőlyuk, amelynek mélysége 100,5 m, a Pelsőci-fennsík középső részén található. A zsomboly emberemlékezet óta ismert volt a helyi lakosság körében. Figyelemre méltó Karl Gottlieb von Windisch geográfus megállapítása 1780-ból, aki a Csengőlyukról a következőket írta: „Pelsőctől északra helyezkedik el a Pelsőci hegy (Nagy hegy), óriási fákkal és kitűnő birkalegelővel. Ennek a hegynek csaknem a közepén egy nyolcöles, kerek, fenekellen lyuk található, melynek neve Csengőlyuk, és a monda szerint összeköttetésben van a hegy tövében feltörő két forrással. " Később a zsomboly hidrológiai összeköttetését a berzétei Gyepü-forr ássál a zsolnai Mérnöki-geolóogiai és Hidrológiai Kutatóközpont vízfestéssel bizonyította be 1978-ban. A Csengőlyuk elnevezést a hatalmas üreg nyilván azért kapta, mert a mélybe dobott kő az esés közben éles, csengő hangot ad. A zsombolyba való első leereszkedés 1875. szeptember 25-én történt Fabnik Emil vezetésével, aki a szalóci vasgyár igazgatója volt. (Erről részletesebben szól Közleményeink jelen számának egy másik írása. A szerk.) Az ekkora mélységbe való leszálláshoz 1972-ig kötélhágcsót vagy csörlőt használtak, amelyhez kezelőszemélyzetre is szükség volt. Az ilyen jellegű expedíciók néhány napos előkészületet igényeltek, ami alatt a szükséges felszerelést a helyszínre szállították. A hetvenes évektől a zsombolyok feltárásához, bejárásához már hegymászó-kötelet használtak (pontosabban mászó-felszerelésf),