Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - A perkupai gipsz- és anhidritbányászat (Sóvágó Gyula)

t i i 4 ^ ! CT

1

. iv" 4 -<4 metszet JLiJLLi I I....!...I...J LJ_J_J—-L-J— il ő-ő metszet ŰZ 2. ábra. ^ perkupái talppásztás kamrafejtés vázlata. 4. A Il-es szinten az 1-4. gurítók között boltívet alakítottak ki. A jövesztett kőzetet a 2. és 3. gurítón át engedték le a III. szintre. A boltív a fejtés teljes hosszában (50-60 m) kialakításra és biztosításra került. A boltívben lxl m-es hálóban építették be a kőzetcsavarokat. A biztosítás megtörténte után kezdték meg a kamra müvelését. A 2. és a 3. gurító körül mélyítették le a fúrólyukakat. A robbantott készlet a gurítóba került. A III. szinten a gurító alatt kezdetben csapológurítón át, később géppel felrakva került a robbantott készlet a csillékbe. Eleinte (1961-72) a fejtéseket utólag még tömedékelték. Mint fentebb már említettük, a bányát 1972-ben az OÉA Vasérc Műveihez (Rudabánya) csatolták. A rudabányaiak a Nehézipari Műszaki Egyetem 1972. november 5-én kelt szakvéleménye alapján a tömedékelést elhagyták, mivel ez a módszer a főtéig betömedékelt kamra esetében sem akadályozta volna meg a főtét egy esetleges deformálódástól.