Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Tanulmányok - A perkupai gipsz- és anhidritbányászat (Sóvágó Gyula)

Az anhidrit mellett kisebb-nagyobb mértékben jelen van a felszíni vizek hatására másodlagosan képződött gipsz is, amelynek mennyisége a mélység felé egyre növekvő mértékben csökken. A nagyobb tektonikai igénybevételt szenvedett helyeken, repedésekben a gipsz 0,5-4 m szélességben, tömzsös formában is előfordul, de ezek a tömzsök nem nagy kitérjedésűek, amiért nem is műrevalóak. Ugyancsak a felszíni vizek hatására keletkezett a kőzetrepedésekben található, nagy tisztaságú rostos gipsz is. A perkupái anhidrit-előfordulásban hét telepet lehet többékevésvé elkülöníteni, de ezekből a bányászati műveletek csak négyet érintettek. Az anhidrittelepek között található anyagok triász korú képződmények (dolomit, szerpentin, agyagpala stb.). A tiszta anhidrit ütésre csengő hangot adó, világos színű, cukorszövetü kőzet (Mohs-skála szerinti keménysége: 3,5). A gipsz ütésre tompa hangot ad, körömmel karcolható (Mohs-keménysége: 2), vízben gyengén oldódik (2-2,1 g/l). Az anhidritvonulat csapásiránya közel párhuzamos a Bódva folyó völgyével, a telepek dőlése 45-65 , vastagsága helyenként 100-150 m. (Lábra.) Agyagpalazárványos anhidrit (%) Dolomitos anhidrit (%) Si0

2 0,09 4,98 R2O3 0,58 1,10 MgO 0,25 3,11 CaO 40,66 36,22 SO3 56,41 48,50 A perkupái anhidrit kémiai összetétele. Az előfordulás hidrogeológiai viszonyai A perkupái bányát már építése során vízveszélyesnek tekintették. A triász előfordulás erodált felszínére 5-30 m vastagságú, pleisztocén-holocén kori alluviális kavicsterasz települt, amely a Bódva folyó és a karsztforrások betáplálása miatt kimeríthetetlen vízutánpótlással rendelkezik.