Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 2. (Rudabánya, 2005)

Örökség - Szepsi Csombor Márton ismeretlen értekezése a fémekről (Kovács Sándor Iván - Kulcsár Péter)

„ramentum" neve is), vagy a források mossák ki a hegyek belsejéből és ereiből a patakokba és folyókba. XXIV. A fémek leginkább jellemző, sajátságos két tulajdonsága az olvaszthatóság és a formáihatóság. Ezért Aristoteles az idézett helyen e sajátosságok alapján állapítja meg a fémek felosztásának fő módját, amikor az egyiket xoxa, önthető vagy olvasztható, a másikat éXara, nyújtható vagy formáihatónak mondja. XXV. A fémek olvaszthatósága azzal a különösséggel rendelkezik, hogy a víz-jellegű fémek megöntve nem tapadnak ahhoz, amit érintenek, azt nem nedvesítik, s nem folynak, mint a víz. XXVI. E dolog oka a víznek a földdel, egyszersmind a nedvesnek a szárazzal való nagyon jó és tartós keveredése, minek következtében a száraz rész nem engedi a nedveset nedvesíteni és tapadni, a nedves viszont a szárazat gátolja abban, hogy megszilárduljon és magát megkösse. XXVII. Továbbá az is sajátságos a fémek olvadásában, hogy miután a tűz melegétől megolvadtak, a hideg hatására később mégis ismét megszilárdulnak, korábbi természetükhöz és keménységükhöz visszatérnek. xxvm. A fémek másik leginkább sajátos tulajdonsága a formáihatóság, mely annyira jellemzőjük, hogy minél hosszabbra és szélesebbre nyúlik valamelyik, annál kiválóbbnak tartják.