Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

S meg sem állnak egy darabig, Kivilágos-kivirradtig. Ne is legyen vége-hossza, A ki meghalt, nem jön vissza! No urak, - így szóla Rákóczi, mióta Ez a világ fönn áll, nem zengett ily nóta! Háromszáz özvegynek perdűl tánczra lába. Igyatok ezeknek a boldogságára! A háromszáz özvegy följajdul e szóra, Tépi a ruháját, szalad az ajtóra; Szívszakasztó jajjuk kihallszik a térre, Onnan is tovább, a bánya fenekére, A hol összezúzva sziklatemetőben Pihennek a holtak aranyos mezőben. Özvegyeknek átka hasítja a léget: Verjen meg az Isten Rákóczi György téged! 7. Veres patak Régen város volt ez helyen, Zsigmond király idejében. Két templomok, nagy tőtések, Arany bányák és sok ércek. Az mély árok bizonyítja, Bonfinius ezent irja; De a dúló rabló Csehök Elpusztiták, a pártütők! A Krisztusért immár kérünk, Édes atyánk légy mivelünk! Anno 1624. die 26. augusti. (A telkibányai templom falán, belől.) Szádeczky L. 1905:169-171 (Révai Károly írása).