Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

Egy ízben a Nagybánya nevű, aranyban is gazdag erdélyi határváros közelében fekvő bányában számos tárna összeomlott s több száz embert ütött agyon a föld alatt, akik után háromszáz özvegy maradt. Erre a bánya tulajdonosa, egy erdélyi fejedelem, aki épp akkor ott helyben időzött, öszszehívatta a megözvegyült asszonyokat, összes megmaradt bányabeli szolgáival egyetemben lakomára, s be is rúgatta őket, de elhallgatta, hogy férjük meghalt. Végül mind a háromszázan egyidejűleg táncra kerekedtek. Erre megmutatta a mulatókat főúri vendégeinek ezekkel a szavakkal: „Urak, ez ritka tánc! Bizonyosan életetekben sem láttátok, hogy egyszerre háromszáz özvegyasszony ilyen jókedvű legyen és táncoljon, mint ahogy itt láthatjátok." Lett erre nagy sírás, rívás, amint megértették, hogy férjük az összeomlott bányában elpusztult. Hanem vigasztalta őket, hogy rövid időn belül valamennyit egyszerre férjhez adta és ajándékkal bocsátotta széjjel a társaságot. Ez a dolog egész Felső-Magyarországon köztudomású és korántsem mese.

90 2. A' Bányák el múlásának és el vészesének illyen okát hallottuk a mi Eleinktől. Volt a' többi között egy híres Bányász Úr, a' kinek háza a' Templom ellenébe lévő Vereng [?] úttza felől volt építtetvén, kinek háza helye, még most is, fen[n] a parton megtetzik. Ez a' Bányász Úr tartott háromszáz hatvan bányászokat. - S. No 360, és midőn azok egy alkalmatossággal igen gazdag arany és ezüstbányára találtának volna, igen örültek rajta és néki édesedvén, erőssen ásták, ugy annyira, hogy semmi támaszt és Stömpölt, a' felettek való boltozat alá nem hánytanak, hanem tsak az Arany és ezüst ásásnak estének. Egy alkalmatossággal a' Bányász Úr is ki megyén, hogy megtekintse ezt a' gazdag Bányát, és mikor a' Bányába bement volna, látja, hogy semmi támaszt sem Stömpölt a Bányászok a' boltozat alá nem hánytanak volna, és látja azt is, [...] hogy egyszer igen porozna a' Bánya felül. Ezen felette igen megijedvén, kezdette mindjárt kihívni a Bányászokat: de azt hallván a' Bányászok, még meg nevették és tsúfolták ezt mondván: Ihol! megijedt illy hamar a Bányász Úr. Azombann, nem vévén tréfára a' Bányász Úr a dolgot, hanem mindjárt kijött, és alig jöhetett ki, hogy egyszer Turóczi-Trostler J. 1956:247-248.