Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Almási Balogh Pál „geologiai indítványa", valamint Almási Balogh Pál, Frivaldszky Imre és id. Schedius Lajos jelentése geológiai nevezetességek gyűjtéséről. Sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tóth Almos

pedig a legszorosb vizsgálatok szerint tenger maradványai nem találtat­nak; világos, hogy az azt képező növények nem az özönvíz által 39 lettek semmivé. Igen érdekes volna tehát tudni: micsoda terjedelme 's mélysége van az angyalmezei turfának, micsoda fekveten áll, 's az állati és növényi élet micsoda maradványaival hír? mert, noha a' turfa általában véve sze­gény az állati maradványokban, de benne mégis sokszor érdekes illynemű darabok találtatnak. Czethal-csontok, különféle szarvasok, tarándok, ök­rök, sertések, bölények, kásztorok, lovak, teknősbékák állati maradványai sokszor találtatnak a turfában. A ' turfában talált legérdekesebb állati ma­radványok egyike az óriási szarvas (cervus euryceros) csontjai. Ezen állat maradványai leggyakrabban találtatnak Irlandban, hol egy kertben törté­netesen harmincz ilyen állat' csontjait ásták ki, honnan az irlandijávor­szarvasnak is neveztetik. De gróf Sternberg Gáspár 40 , az „ősvilági flóra" híres irója, meg-mutatta: hogy az óriási szarvas, melly ingoványos helye­ken szokott lakni, Magyarországban az előtt gyakran, de a 14ik századtól fogva nem találtatott. A ' prágai museumben van egy szarvas-szarv, hite­les bizonyítvánnyal, hogy az 1566. midőn a' császár Győr mellett táborba szállott, másfél embernyi mélységre találtatott egy sátor előtti kútásáskor. A ' bécsi császári kabinetben is van két Hlyen szarvas-szarv, mellyeknek egyike a ' Dunából húzatott ki, nem messze a ' vas-kapunál. Ezt csak azért hozam fel, hogy a ' turfa geológiai tekintetben, 's éppen itt a ' pesti homok­tengerben a' figyelmet igen megérdemli, 's ha az Angyalmező' mostani birtokosa az Academia által megkéretnék: tudományos vizsgálódásaimat hihetőleg szives lenne elősegíteni. Igen hihető, hogy néhány lábnyi mély­ségben ezen pesti turfában egy vagy más tekintetben nevezetes dolgokra lehetne akadni. De az Academia figyelmét nem csak Pest' környékére, hanem az egész ország is óhajtanám kiterjeszteni. Azonban, fájdalom! kénytelen vagyok itt is csak olly módokra szorítkozni, mellyek vagy semmi vagy kevés költ­ségbe kerülnek. Figyelmünket legelőször is az ős növényország igényli. Az ős világ nö­vénymaradványainak legnagyobb része kőszénfekv et ékben találtatik, mellyek maguk is növényeredetűek. De találtatnak a kőszénfekv etek né­melly nemeiben halak és kagylók maradványai is. Hazánk roppant kő­szénfekv etekkel bővelkedik, mellyeket már egyrészt a' gőzhajózás kivont Világos, természettudományi alapokon nyugvó okfejtés. Nyilván G. M. Sternbergre (1761-1833) gondol, akinek főműve (Flora der vor­weit) 1820-1832 között Prágában jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents