Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Dokumentum - Almási Balogh Pál „geologiai indítványa", valamint Almási Balogh Pál, Frivaldszky Imre és id. Schedius Lajos jelentése geológiai nevezetességek gyűjtéséről. Sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tóth Almos

ban a ' természethistoriába tétettek, maga sem tudva, mint később monda, hogy lábai olly földet taposnak, melly a' legrendkivülibb állatcsont-maradványokkal teljes mindazok között, mellyeket eddig látott. 'S valóban a' vastagbőrűek (pachydermusok) két igen különös faját a' palacothermiumot és anoplotheriumot Cuvier Paris'

9 környékén találta fel. A párisi medence, vagy is azon tájék, mellynek közepében fekszik a'franczia főváros, egykor tenger által volt fedve 's Constant Grevost

20 geológia ' professor szerint két ízben, mint különféle ülepedékekből láthatni. Ezen ülepedékek számtalan ősvilági állatcsontokat rejtenek magokban, mellyek a párisi geológusokat folyvást foglalkoztatják. Azonban legtöbb ősállati csontok fedeztettek föl a Paristól nem messze levő Montmartre-i gipsz kőbányában, mellyeket Cuvier a ' legnagyobb pontossággal határozott meg, 's remek munkájában az „ásvány-csontokról" bő elméletekkel kisérve adott ki. Paris környékének ezen igen rövid vázlata Pest' környéke iránt ébreszti föl figyelmünket. Pestnek ugyan is, némi tekintetben hasonló

21 környéke van Pariséhoz; mert azon fölül is, mellyen Pest fekszik, egykor tenger által volt fedve, 's a ' mennyiben némelly vizsgálódásokból tudjuk, a ' roppant homokréteg alatt, mellyen városunk fekszik, agyag fekvet van. Hogy a homokrétegben nagy számú tengeri kagylók és csigák maradványai

2 rejlenek, arról kiki könnyen meggyőződhetik A homokréteg alatti félevetekben minemű állatmaradványok rejteznek? azt későbbi tapasztalásaink mutatják meg. Cuvier a Párizs környéki bányákat, földtani képződményeket Brogniart bányamérnök társaságában utazta be. 20 Nem sikerült azonosítani. A Geologists and the history of geology. An International Bibliography from the origins to 1978 by William A. S. Sarjeant (Arno Press, New York, 1980) ilyen nevet nem ismer. Említ viszont e korban (18191887) egyetlen Constantinként egy C. Grewingk nevű geológust, a dorpati (majd Jurjev, Livóna, ma Tar tu, Észtország) egyetem ásványtan professzorát, aki fiatal geológusként 1824-25-ben járt Bécsben, Pozsonyban és Egerben (!), és levelezőtársai között volt homeopata orvos is. Almási Balogh ezidőben német nyelvterületen utazgatott, elvileg találkozhatott vele ott is, de itthon is, ám húsz év alatt a neve emlékezetében eltorzulhatott. 21 Almási Balogh földtani analógia-keresése figyelemre méltó. 22 Ősmaradványok valóban kerültek elő a korabeli munkálatok során.