Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Visszatekintés - Szabó György: Helytörténeti és bányászati gyűjtemény Rudabányán

Ezzel a munkával egyidőben s vele némileg kapcsolatosan a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum feladatul tűzte ki a Rudabányán előkerült - hazánkban szinte példátlan - középkori bányarészek megmentését, lefényképezését. A munka a Nemzeti Múzeumban és a miskolci Herman Ottó Múzeumban eddig is őrzött rudabányai középkori emlékanyagot (XIV. századi ezüst pecsétlő, bányász és kovácsszerszámok, agyagmécsesek) egészítette ki hiteles megfigyelésekkel s új leletanyaggal. A társadalmi kezdeményezés és a tudományos érdeklődés ilyen szerencsés találkozása olyan feltételeket teremtett amelyek mérlegelésével már ez év elején a Nemzeti Múzeum megbízásából végzett leletmentési munkák során kialakult az a vélemény, hogy az előző évben összeállított helytörténeti gyűjteményt új anyaggyűjtéssel kell kibővíteni és szakszerű összeállítással újra kell rendezni. Az újrarendezési munkák anyagi alapfeltételeit a Rudabányai Vasércbánya Vezetősége biztosította. Az anyaggyűjtés és rendezés munkáira e sorok írója vállalkozott, viszonzásul azért a sok támogatásért, mellyel a bánya vezetősége a Nemzeti Múzeum régészeti leletmentési munkálatait segítette. A gyűjteményi létrehozó erők ismertetése után érdemes röviden végigpillantani azon, hogyan gyűlt össze az anyag. Itt különösen nagy szerepet játszott a helyi erők segítsége, amelyet elsősorban az újkori emlékanyag összegyűjtésénél használtunk ki. Az alapot alkotó kis gyűjtemény kiegészítésére elsősorban a bányaüzem irodáit, raktárait néztük végig anyaggyűjtés szempontjából. Ezekben a bányáról a századfordulón készített fényképeket, XIX. századi térképeket (fektetési térképek) gyűjtöttünk össze. A tárgyi anyag is gyarapodott. Találtunk bányászszerszámokat, blaskákat s még egy harmincas években készült sárgaréz bányászjelvényt is, melyet régen a bányásztemetésekkor vittek a bányászmenet élén. De a bányaüzem irodáiból gyűjtöttünk a legújabb kor történetére vonatkozó tárgyi emlékanyagot is. így például az üzem 1948-ban kapott „kiváló vállalat"-i vörös zászlaját, valamint élüzemi kitüntető okleveleket s ezen kívül számos fényképet. Szépen gyarapodott az írásos dokumentációs anyag is ebből a gyűjtésből. Régi munkakönyveket, cégjelzéses papírokat szedtünk össze a bánya újabbkori történetének különböző korszakaiból. Találtunk még régi üzleti leveleket, beszámolókat és jegyzőkönyveket is - bár a levéltári anyag értékesebb része már a miskolci megyei levéltárban van. Néhány nagyobb és fontos írásos dokumentumot, mint pl. a pörkölő munkásainak létszám-