Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Közlemények - Viktor Gyula: Dr. Görgő Tibor bányaorvos-költő

Zúg az erdő, zúg a nádas, Üthetitek a nyomomat, Utánam a fergeteges Fellegekből vihar támad. Zúg az erdő, zúg a nádas... Ha elmegyek titőletek A fekete éjszakába, Egy szál piros rózsát teszek A szeretőm ablakába. Zúg az erdő, zúg a nádas... Ha elmegyek, nem találtok Sem a földön, sem az égen. Nem hagyok én sehol nyomot, Csak a babám bús szívében. Zúg az erdő, zúg a nádas... A dal népszerűsége a mai napig sem csökkent, gyakran hallható nótaesteken, a rádióban, csak éppen a szerzőjét ismerik egyre kevesebben. Dr. Görgő Tibor a harmincas évek közepén lelki válságba került. Választania kellett a költészet és az orvosi hivatás között. Érezte, hogy képtelen mindkét területen teljesértékű lenni. Hosszas vívódás után az orvosi hivatástudat kerekedett felül, és ettől kezdve jóformán csak az íróasztalnak írt. Igen eredményesen gyógyította viszont a helyi és környékbeli lakosságot: bányászt, parasztot egyaránt. Rudabányán, azon kívül, hogy a középkorú emberek többségét ő segítette a világra, sokan köszönhetik életüket gondos, alapos gyógykezelésének. Alakját ma már szinte legendakör övezi. Rudabányai körorvosi teendőitől 1958-ban, nyugdíjba vonulásakor vált meg, s hamarosan Budapestre költözött, ahol fia lakásában élt, 1978. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig. Emléke sokak szívében melegen él a bányásztelepülésen. Nevét csupán a helyi Görgő Tibor Honismereti Kör örökítette meg. Annyit talán mégis csak megérdemelne, hogy azt az utcát, amelyben egykori lakóháza áll, róla nevezzék el. E helyen ajánlom a rudabányai önkormányzat figyelmébe a javaslatot. Utam, ha majd végtelenbe téved S pereg el róla a földi salak, Egyszer, még egyszer, ha visszanézek