Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: A permonyík. (A bányaszellem és bányamanó egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágában)

szemben és a kizsákmányolásból fakadó függőséget az uralkodó osztály képviselőivel szemben. " (Nemesik 1961, 42.) Az Adalékokban többek közt két olyan történetet közöl (ezeket mesének nevezi), amely a bányamanóval kapcsolatos. Az első, Mese a szomjas bányatörpéről c. szövegben bányatörpének, illetve törpének nevezi az adatközlő a lényt, aki mindig megissza a bányászok ivóvizét. A bányászok a a vízhordót vonják felelőségre, s nem akarják neki elhinni, hogy a víz csak úgy magától tűnik el. Hogy a dolog végére járjanak, meglesték, mi történik a vízzel, s ekkor látták, hogy egy szakadt ruhát viselő törpe itta meg a vizet. Nem akarták bántani, mert féltek, hogy bajt hoz rájuk, ezért úgy döntöttek, hogy egy pár csizmát és egy öltöny ruhát helyeznek el a bányában a víz mellett. A törpe elvitte magával a ruhadarabokat, s ezután már soha többé nem tért vissza. (Nemesik 1961, 43-45.) A másik, Mese a szegény bányászról című történetben, a bányászon segítő lényt, aki bányászlámpával jelenik meg a bányában, „ismeretlen embernek" nevezi az adatközlő. Egyértelmű, hogy a segítő bányaszellem mondakategóriába tartozó történettel van dolgunk, mivel az „ismeretlen ember" kikötötte a szegény bányásznak, hogy a segítség fejében kéri a fizetés felét. Amikor osztozkodásra kerül sor, felmarad egy fillér. Amikor ezt a bányász ketté akarta vágni, az ismeretlen ember azt mondta neki: „Legyen a tied az egész kereset az utolsó fillérig. Nekem nincs rá szükségem, mert én a Föld méhének királya vagyok, aki millió éve uralkodik a föld mélyén" (Nemesik 1961, 45-47.) A Magyar Néprajzi Lexikon I. kötetében szereplő bányaszellem címszó szerzője, Nagy Ilona szerint a német bányászok révén terjedtek el a permonyíkokról szóló hiedelemmondák, azonban kiemeli a szlovák és délszláv bányászok szerepét is ezek terjesztésében. Mivel több nemzetiség hiedelemvilágában is jelen volt, ennek tudhatóak be a különböző megnevezések, hiszen a jelenségre a bányaszellem és permonyík mellett a bányapásztor, bányatörpe, bergmándli, bergmanli, berkaník, birgej, permantii, pertymanik és a pörtmandli megnevezés is ismeretes. A fenti elnevezések zöme is a német eredetre utal. A történeti Magyarország különböző bányavidékein a bányaszellem külalakját eltérően írják le, a leggyakoribb a kis termetű szakállas törpe alakja, aki piros sapkát és ruhát visel, kezében pedig bányaszerszámokat tart. Veszprém megyében azonban óriásként szerepel a hiedelemmondákban, a Börzsönyben fejetlen, de állat alakúnak is leírják. Nagy Ilona a hiedelemmondák szövegtípusait hét csoportra osztja. Az első szerint a bányaszellem segítőként lép fel, dolgozik a szegény bányász helyett, aki megosztja vele fizetését. A második