Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

szóló művével Révai Károly nyert meg. A maga korában elismert és az irodalmi lexikonokban ma is számon tartott költő, népszínműíró és műfordító

63 a következő évben A háromszáz özvegyasszony táncza című, /. Rákóczi György erdélyi fejedelemről és feleségéről, Lorántffy Zsuzsannáról szóló művével lépett az erdélyi irodalmi nyilvánosság elé. A költeményt március 5-én a kolozsvári Kereskedelmi Akadémia dísztermében, az Erdélyi Irodalmi Társaság felolvasóülésén Versényi György titkár mondta el, amit a közönség tetszésnyilvánítása követett.

64 A vers hamarosan megjelent egy lapban és Szádeczky Lajos az Erdélyi Múzeumban újraközölte.

65 (6. melléklet). A mű „Krónika" aláírással ellátott prózai bevezetője egyértelműen a Magyar Simplicissimuson alapult, de a szerző néhány „betoldást" is alkalmazott {Rákóczi György nagybányai látogatásának dátuma, udvari zenészével szerkeszttette meg a „háromszáz özvegyasszony táncát"), amivel később néhány kutatót meg is zavart.

66 Révai müvében meglehetősen rossz színben tüntette fel az erdélyi fejedelmet és feleségét, sőt, az özvegyek szájába adva egy átokformulát is használt. A költemény megjelenése kisebbfajta irodalmi vihart kavart, és vele kapcsolatban indulatos hangvételű bírálat jelent meg az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának folyóiratában, az Erdélyi Múzeumban a nagy tekintélyű történész, egyetemi tanár, az említett szakosztály titkára, Szádeczky Lajos tollából. Szádeczky visszautasította Révai történelemhamisítását, deheroizálását, egyebek mellett a következőket írta: „[...] a puritán lelkületű Rákóczi Györgyöt, a legkiválóbb erdélyi fejedelmek egyikét és feleségét, a kegyes, istenfélő Lorántffi Zsuzsannát oly hamis világításban, oly lélektanilag absurd perversitásban tünteti fel, mely a történelem ítéletével a legélesebb ellentétben áll. [...] a költői szabadság nem terjed odáig, hogy történelmünk kegyelettel emlegetett alakjait olyan mese hőseivé tegye bárki is, a mely kegyeletes érzésünket megbotránkoztatja s amely egy istenfélő, Erdélyi Múzeum 1904:415. A ballada közlése: Révai K. 1904a; 1904b. Abrudbánya, 1856 - Nagybánya, 1923. Vö. Benedek M. 1965:597; Csikay V. 1994:1717. Ellenzék 1905; Nemzeti Hirlap 1905a. Szádeczky L. 1905:169-171. Szádeczky L. 1905:169 („Honnan vette költeményéhez a mondai anyag ilyen változatát: nem tudom"); Gálos R. 1910b:235 (a mondának a telkibányai és a nagybányai mellett „immár három [!] régi forrása ismeretes"); Tagányi K. 1918:28 (egy „[városi?] krónika" alapján írta meg költeményét).