Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

Tanulmányok - Hála József - Landgraf Ildikó: A háromszáz özvegyasszony tánca. Egy bányászmondánk néhány történeti, irodalomtörténeti és folklorisztikai vonatkozása

Elméletileg feltételezhető a monda vándorlásának ellentétes iránya is. Benke István vetette fel,

38 hogy a történet közvetítésében szerepe lehetett Szepsi Csombor Mártonnak (1595-1622), az első nyomtatott magyar nyelvű útleírás

39 szerzőjének is. Egyetértünk a felvetéssel, amit az alábbiakra alapozunk. Szepsi Csombor 1612-1613-ban Nagybányán tanult, magyarországi tanulmányait 1614-ben Göncön fejezte be, majd 1615-ben Telkibányán volt „skólamester" (tanító).

40 Nevezetes útleírásából és irodalmi adatok, valamint saját megfigyelései alapján megírt, a danckai (gdanski) protestáns gimnáziumban 1617-ben megvédett Disputátio physica de metallis című „természettudományos értekezéséből" egyaránt kiderül, hogy Nagybányán közelebbi kapcsolatba került a bányászattal és nagy érdeklődéssel tanulmányozta azt.

4

' Talán ott hallotta az özvegyasszonyok történetét is, és nem kizárt, hogy azt később Telkibányán elmesélte. A „háromszáz özvegyasszony" a tánchagyományban A Magyar Simplicissimust néprajztudományunk számára Ipolyi Arnold fedezte fel.

42 Ő a „háromszáz özvegyasszony táncát" („tri sto vdovi tanec", Speer könyvében így szerepel, mivel az abban említett úr tót muzsikustól rendelte meg) a magyar népszokásokban előforduló „halotti tánccal" azonosította, és úgy is nevezte.

43 Ezzel kapcsolatban Réthei Prikkel Marián már a 20. század elején a ma is alkalmazott „halottas tánc" terminus technicust használta, és szintén magyar voltát hangsúlyozta, bár nem zárta ki annak idegen eredetét sem.

44 Wlislocki Henrik ugyancsak a tánc eredetét kutatva a lakodalmak, illetve egyes erdélyi településen a disznótorok alkalmával tartott táncokra utalt.

4 Róheim Géza „a halott la-kodalma" szokással rokonította, megjegyezve, hogy a „monda persze nem lehet valóban kiindulópontja a szokásnak, de éppen másodlagos jellegénél fogva, esetleg megőrizte a szokásnak egy időközben elavult Szíves szóbeli közlése 1999-ben. Szepsi Csombor M. 1620. Kovács S. I. 1975:118. Kovács S. I.-Kulcsár P. 1972:131; Kovács S. I. 1979:17-22. MorvayP. 1951:74; Ortutay Gy. 1957:154; MollayK. 1958:664. Ipolyi A. 1854:561. Réthei Prikkel M. 1906:169-170; 1924:96. Wlislocki, H. 1893:28-30.