Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei 1. (Rudabánya, 2004)

In memoriam - Dr. Baksa Csaba: Id. dr. Gagyi Pálffy András emlékezete

Mintha élete kijelölt volna egy utat, amelynek töréspontjait akár a nemzet, ő maga is személyes sorsában szenvedte és élte meg. Az erdélyi Hunyad vármegye Godinesd (Zám) nevű falujában látta meg a napvilágot 1918. szeptember 16-án az egyik legrégebbi székely nemesi család és egy Érchegységbe települt bányászdinasztia gyermekeként. Születése a magyar nemzeti tragédia előestéjéhez kötődik, kisgyermekként élte meg Magyarország keresztrefeszítését és feldarabolását. A család felmenő tagjainak szinte mindegyike az erdélyi ércbányászatban tevékenykedett. Megrázó élményt jelenthetett a minden szerződéses kötelezettséget semmibe vevő román megszállás. Mindkét nagyapja Verespatakon volt bányafelőr, szintén bányamérnök édesapja a Brád környéki ércbányák vezetője. Mérnöki munkáját ő maga is Brádon kezdte el 1941ben, miután Gyulafehérvárott elvégezte a gimnáziumot és Temesváron kitüntetéssel bánya- és kohómérnöki diplomát szerzett. A brádi aranybányáknál mindössze egy évet töltött, igazi gyakorlathoz a Nagybányai Állami Ércbányáknál jutott, ahol 1944-ig üzemmérnökként dolgozott. A nemzet sorsának újabb fordulópontja az ő életében és pályafutásában is változást hozott. 1944-45-ben már a recski ércbányánál dolgozott, még mindig fiatal mérnökként megteremtette a későbbi sikeres itteni pályafutását. Szinte kiruccanásnak tűnik az a rövidke idő, amit 1945-ben Tatabányán tölt, hogy ezt követően egészen 1951-ig a recski-lahócai ércesedés részletes kutatásával és az általa elvégzett készletszámítással (1949) megalapozza a helyi ércbányászat túlélési esélyeit és jövőjét egészen az 1979. évi bezárásig. Szívós, lelkiismeretes és precíz munkája az utána jövő generáció recski kutatási és bányászati lehetőségeit teremtette meg, így a hetvenes években a magam munkáját is. A recski éveket az iparirányításban, felső vezetésben végzett tevékenység követte. A Nehézipari Minisztérium Ércbányászati, később Ere- és Ásványbányászati Főosztályán főosztályvezetőhelyettes 1964-ig. Az ebben az évben megalakított Országos Érc- és Ásványbányáknál 1973-ig igazgatóhelyettes, majd 1983-ig, nyugdíjazásáig, vállalati igazgatóként dolgozott. Felsővezetői tevékenysége alatt nem szakadt el a gyakorlattól. Legendás volt memóriája, pontos feljegyzéseiből minden munkatársa feladatait, ígéreteit és kötelességeit évekre visszamenően is fel tudta idézni. Hanyag kollégái rettegtek következetes munkastílusától, míg mások tisztelték, esetleg vitatkoztak vele. Mert lehetett, de csak megalapozott szakmai érvekkel. A külvilág autokrata vezetőnek, erős, karizmatikus személyiség-