Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

volt. Úgy tudjuk, hogy a jelentés 1956 októberére készült el és még abban a hónapban megsemmisítették. Szerencsére néhány részlete megmaradt és a szintén megmaradt beruházási programokban van készletadat. 1956. október 20-i dátummal Wéber Béla egyik cikke szerint addig az N.l Déli anomália körzetén (I. sz. bányaüzem) 711 000 m

2 területen 1 512 197 tonna Ci és 1 406 346 tonna C

2 kategóriába tartozó ércet kutattak meg. Az N.2 Nyugati körzetben (később II. üzem) 149 420 tonna C, és 1 182 581 tonna C

2 ércet, a N.3 Tótvár anomália körzetében (később ez is a II. üzemhez csatolva) pedig 231 080 m területen 897 453 tonna ércet számítottak meg a jelentésben. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ércesedés jelenléte akkor már a fent említetteknél nagyobb területről ismert volt, de a készletszámításhoz nem elég részletesen. 1956-ban a lelőhelyi kiválasztott érces területek főként fúrásos kutatásán kívül, a II. üzemtől Nyfelé Bükkösdig terjedő terület földtani térképezése folyt. A fúrásokra 1957-ben került sor. A bányaterületeken folytatódott a földalatti kutatás. A lelőhelyen kívüli területen a Balaton-felvidéki permen, a pécselyi triász képződményeken (fúrással és kutató táróval is), Sopronban, ajkán, tatabányán (ez utóbbi kettőn bányarevízió), a Bükkben, a Szendrői- és Upponyi-hegységben, a nagykovácsi tóriumos anomálián, Ófalu-Bátaapáti környékén és a Villányi-hegységben volt kutatás. 1956. októberében a magyar földtani szakszemélyzet egy része Nyugatra távozott, de jelentősebb része itthon maradt. Elmentek a szovjet szakemberek is. Ez utóbbiak közül 1957-ben négyen visszajöttek és az újabb összefoglaló földtani jelentés készítésében vettek részt. Közülük legnagyobb munkát V. Sz. Dmitrijev végezte a készletszámítással. Elek Istvánné volt a magyar segítsége, aki ettől kezdve nyugdíjazásáig a külszíni készletszámítással és a vállalati készletmérlegekkel foglalkozott. 1957. január 2-án a kutató csoportokból megalakult a Kutatási Üzem. Barabás Andor főgeológusként lett a vezetője. A Vállalat Geológiai Osztályán 1957 elején Wein György lett az osztályvezető főgeológus és Müller Pál a főgeofizikus. 1957 első felében újabb földtani szakemberek jöttek a Vállalathoz áthelyezéssel. Közülük többen már bizonyos szakmai gyakorlattal rendelkeztek. Ezek között volt Virágh Károly is, aki először a balatonfüredi III. csoportot vezette, majd 1957 második felében a Geológiai Osztály vezetője, főgeológusa lett. Az év második felében a budapesti egyetemről is jöttek frissen végzett geológusok. Az 1957-es év első felében a Geológiai Osztályon változások voltak. Létrehoztak egy nagy létszámú ún. kiértékelő csoportot az alapadatok feldolgozására. Első feladata egy új szakmai összefoglaló jelentés elkészítése lett. Létrejött az Osztályon a Bányageológiai Csoport, de természetesen megmaradt a bányaüzemekhez tartozó geológiai-geofizikai szolgálat is. Az Ásvány-kőzettani laboratórium még csak elképzelésként szerepelt a létező Radiometrikus laboratórium és Műszerjavító mellett. A Kémiai laboratórium is ekkor kezdett kialakulni a Geológiai Osztályhoz tartozóan. Vezetője 1957 elejétől Upor Endre lett, akinek irányításával széles skálájú vizsgálati, analitikai laboratóriummá fejlődött a további évek során és a geológiai igényeket fokozatosan egyre jobban kielégítette. Műszeres vizsgálatokra is jól felkészült. Ez a laboratórium saját munkája ellenőrzésére nemzetközi standard kőzetminta elemzést is végzett, jó eredménnyel. Sokféle munkájuk közül megemlítem, hogy a kőzetmintákból külön meg tudták határozni az U

4+ és U

6+ mennyiségét, arányát. Ez fontos volt az ásványtanban, de az ércfeldolgozás várható feltételeinek előrejelzésében is értékes szerepe volt. 1957 elején a vállalat neve Bauxitbányáról Uránércbányára változott, majd 1964-től Mecseki Ércbányászati Vállalat lett. 1957. februárjától nagyon megnőtt a fúrások mennyisége. Abban az évben a fúróberendezések száma már 32-re nőtt. A fúrások történetében ekkor volt a legtöbb a fúrási folyóméter (több, mint 70 000 fm, annyi, mint előző években összesen) és ez jóformán mind a lelőhelyen mélyült. A fúrások az addig kutatott érces területeken mélyültek, de fokozatosan megkezdődött a Szőlős-Kelet és Szőlős-Észak anomáliák fúrásos kutatása is. A lelőhelyen 1954 és 1989 között lemélyített fúrások mennyiségét a 4. ábra szemlélteti. A lelőhely szomszédságában, Bükkösdtől Ny-ra is megindult a földtani vizsgálat. A lelőhelyen kívüli területeken a Balaton-felvidéken (pécselyi triász és Balaton-felvidéki perm), a Bakonyban és Észak-Magyarországon és Nagykovácsiban volt kutatás. Gyalogos gamma és emanációs mérések mellett autósgamma módszert is alkalmaztak. A geológiai-geofizikai vizsgálatokhoz kutatóárok, kutatóakna és kutatótáró (Pécsely) is csatlakozott. Fúrások a Balaton-felvidéken és Nagykovácsiban voltak.