Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

ajánlották: menjek Pécsre dolgozni. Azt is közölték, hogy a szovjet szakemberek nemsokára elmennek és fokozatosan át kell vennünk tőlük a munkát. A magyar földtani szakember létszám biztosítása érdekében 1956. májusában a Soproni Egyetemről gyakorlatilag egy-egy frissen végzett teljes geológus és geofizikus évfolyamot a vállalathoz helyeztek. Ezen kívül a Szovjetunióban végzett néhány geológust és geofizikust is ide irányítottak. Ide helyeztek még 5 fiatal olajmérnököt és körülbelül ugyanennyi geodétát. Ez jelentős szervezeti változásokhoz is vezetett. Lehetővé tette a mecseki kutatás fokozását, a lelőhelyen kívüli kutatás újraindítását és a Fúrási Üzem megalakítását. 1956. májusa tájékán az újabb szervezeti szabályzat szerint a főgeológus már a vállalat főmérnökének van alárendelve, annak első helyettese. A földtani szervezet a következő módon tagolódott: Központi Földtani Osztály, vezetője a főgeológus, helyettese a főgeofizikus. Expedíció, kutatócsoportokkal. A bányaüzemek földtani szolgálata. Fúrási csoport (1956 augusztusától már önelszámoló üzem), földtani szolgálata az Expedícióhoz tartozott. Topográfiai mérőcsoport. Anyagvizsgáló laboratóriumok (kémia, radiometria) és műszerjavítók. A bányaüzemek geológiai-geofizikai szolgálata állományilag az üzemvezetőnek, szakmailag közvetlenül és szorosan a Geológiai Osztálynak volt alárendelve; a feladatokat közvetlenül onnan kapták. Ekkor még nem a termelés volt a feladat, hanem az ércesedés geológiai- geofizikai vizsgálata és a bányageológiai módszerek kialakítása. A megalakult Fúrási Üzemre vonatkozóan a szabályzat úgy intézkedik, hogy „a Fúrási Üzem vezetője a vállalat főgeológusától kapott utasítások szerint irányítja és ellenőrzi a Fúrási Üzem munkáját." 1956. júniusától a Földtani Osztály keretein belül működő új expedíciónak nyolc kutató csoportja volt. Ezek: I. csoport Fúrási geológia II. csoport Lelőhelyi felszíni kutatás III. csoport Balaton-felvidék, Velencei-hegység, Sopron rv. csoport Felderítő kutatás V. csoport Bányarevízió VI. csoport Hidrogeológia VII. csoport Karotázs VIII. csoport Geodézia A kutatócsoportokban együtt voltak magyar és szovjet szakemberek. Magyar vezetője volt a IV. csoportnak (Barabás Andor). A lelőhelyen kívüli expedíciós kutatásokat M. M. Katunyin fogta össze. Az 1956. augusztusában megalakított Fúrási Üzemet is magyar szakember, Csath Béla olajmérnök vezette. A korábbi fúrási csoportvezető G. N. Bikovszkij főmérnök lett. 1956 második felében már 25 fúróberendezés üzemelt. A fúrásokban ezekben az években csak pontméréses gamma karotázs volt a fúrás teljes hosszában. Ez a gamma karotázs a fúrásban harántolt érctest uránkoncentrációjának és vastagságának meghatározását is megbízhatóan szolgálta. A komplex karotázs méréseket 1960-ban vezették be. A jellemző fúrási mód a magfúrás volt. 1956-ban megalakult a Vállalat minisztériumi felügyeleti szerve is, emlékezetem szerint 2. sz. Főosztály, majd NIM Uránipari Főosztály, későbbi minisztériumi átszervezés után pedig Uránipari Titkárság néven. A felügyeleti szerv geológusa Jantsky Béla lett és maradt 1966-ig, amikor elment Mongóliába dolgozni. Ezután a Vállalat geológiai munkái feletti felügyeletet a Főosztály bányász tagja gyakorolta. Kezdetben geológiai vonalon ez a felügyelet elég szorosnak ígérkezett, mert még a fúrási dokumentációk másolatait is fel kellett küldeni a Minisztériumba. Ez a szoros felügyelet azonban gyorsan enyhült. 1956-ban volt az első légi gammakutatás. Ennek anyagát 1956 októberében megsemmisítették. Néhány fontosabbnak tartott anomália ellenőrzését majd vizsgálatát már abban az évben elkezdték, ezek dokumentációja jórészt megmaradt. Ebben az évben elkészítették az addigi kutatások összefoglaló jelentését orosz nyelven. Időszerű volt, mert már folytak beruházási munkák, de geológiai jelentés és hivatalos készletszámítás még nem