Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

lata... Az eddig vizsgált perm közetek szegényebbek sugárzó anyagokban, mint a gránit. Hová lett a különbözet? A Mecsek nyugati részén a perm rétegsor alján palák is vannak. Az eddigi vizsgálatok szerint az agyagos kőzetek jobban adszorbeálják az urániumot, mint a homokok. Feltétlenül megvizsgáljuk ezeket a perm palákat. Lehetséges, hogy itt nyomára jutunk a gránitokból elveszett urániumnak. Kedvező esetben feldúsulva találjuk." Ez tulajdonképpen egy ércprognosztikai vizsgálat és állásfoglalás. A prognózis első része - az uránhiány és a dúsulás kapcsolata - igazolódott. Érdekes az is, hogy bár Földvári A. is foglalkozott a szerves anyag urándúsító szerepével, a mecseki permmel kapcsolatban nem említi. A további részletező indoklások (az agyagásványok jelentős dúsító szerepe, a vas és urán oldott állapotban történő feltétlen együttes szállítása, a vasoxiddal átitatott kőzetek nagyobb aktivitása) nem igazolódtak, de hát az urán viselkedésének teljessége az üledékes ciklusban nem volt általánosan és egyértelműen ismert. Szalay Sándor és Földvári Aladár, valamint a Földtani Intézet között az együttműködés 1952-ben megszűnt. Szalay Sándor 1957-ben megjelent cikkének történeti részében az együttműködést a Földtani Intézettel már nem említi. Azt írja, hogy az uránkutatást Szalay S. és munkatársai - a Debreceni Egyetem Fizikai Intézetének tagjai kezdték 1947-ben. Az első közepes sikert az hozta, amikor találomra megmértek néhány szénkibúvást Pécs közelében. 1952-ben az uránkutatás a Magyar Állami Geofizikai Intézethez és egy szovjet geológus szakértő munkájához kötődik. A Geofizikai Intézet I. sz. Radiometriás csoportja az 1952. évi terv előírásainak megfelelően végezte. Radioaktív Mérőkészülékeket Gyártó KTSZ által készített műszer és a Rádium és Röntgen Intézet által előállított számlálócsövek voltak az eszközeik. A munkákat Sövényi Ilona csoportvezető irányította. Méréseket végeztek az I. rendű geofizikai alappontokon 60 000 Ft költséggel, Nadap és Velence között a Gécsi-hegyen 63 000 Ft költséggel a Bánya és Energiaügyi Minisztérium C/4 Földtani Főosztályának felvetésére. Ezen kívül a Tudományos Akadémia, a BEM C/4 Geológiai Főosztály, geofizikai Intézet javaslatára 300 000 Ft-os költséggel újra felmérték a Velenceihegységet az egyes kőzetfajták radioaktivitásának és ezen belül a legaktívabb kőzet meghatározásának céljából. A kutatásban a Földtani Intézet részéről Jantsky Béla vett részt, aki azután 1956-tól 1966-ig a minisztériumi Uránipari Főosztály főgeológusa lett. Egy 1959-ben befejezett vállalati összefoglaló földtani jelentés szerint az 1952-es évben a Magyar Kormány kérésére hazánkba jött A. Sz. Bogatürjev szovjet geológus szakértő, hogy véleményt adjon a magyarországi uránkutatás célszerűségéről. Bogatürjev megismerkedett a földtani viszonyokkal, a radioaktivitás forrásainak jelenlétével és e radioaktivitás megjelenésével az ország egyes kőszén lelőhelyein. Ez elég egyértelmű utalás Szalay S. és Földvári A munkáira. A magyar szöveg szerint maga is végzett vizsgálatokat, ami valószínű is, mert ebben a jelentésben az is szerepel, hogy 440 000 Ft-ba került Bogatürjev munkája, ami nagyjából ugyanannyi, mint a Geofizikai Intézet 1952. évi terepi munkájának a költsége. Az is említve van, hogy a fenti összegből 120 000 Ft-ot a Mecsekre költöttek, de azt már nem tudjuk, hogy a Mecseken (és a Mórágyi-hegységen) belül mire? Az említett összefoglaló jelentés orosz szövege szerint: „A. Sz. Bogatürjev előzetes értékelést adott az urán lehetséges készletei szempontjából és kiemelte speciális földtani kutató-feltáró munkák végzésének célszerűségét Magyarországon." A magyar szöveg szerint: „vizsgálataival igazolta, a Magyar Kormány régebbi megfigyelésekre alapozott véleményét, hogy az ország területén speciális uránföldtani kutatást kell végezni." Szalay Sándor egy 1977-es visszaemlékezésében az 1952-es évről (amikor sem Szalay S. sem Földvári A. nem végzett terepmunkát) a következőket írja: „1952-ben az illetékes kormány szerveket tájékoztattuk, hogy e kutatások mindenesetre beigazolták azt, hogy Magyarországon üledékes rétegsorokban, különösen fosszilis növényi maradékokkal kapcsolatban remény van koncentráltabb uránium előfordulásra és javasoltuk a vizsgálatok jelentős kiszélesítését. Ez 1953-ban már tőlünk függetlenül ipari szervezettel, nagy arányú költségráfordítással megindult, és mint tudjuk, később eredményre vezetett." Eszerint Szalay S. javasolta (munkatársaival?) a vizsgálatok jelentős kiszélesítését a szerves anyagban dús kőzetekre (de a perm nem ilyen). Ezt az egyedi javaslattételt nem említi sem 1952-ben, sem 1957-ben a történeti visszaemlékezéseket is tartalmazó cikkeiben. Illetékes kormányszervvel, mégpedig a Bánya és Energiaügyi Minisztériummal a terepmunkákat állami költségvetésből finanszírozó Földtani Intézeten keresztül 1947-től rendszeres kapcsolatban voltak. Kimaradt a javaslatból Földvári Aladárnak az az 1951—1952-es szándéka, hogy: „Feltétlenül