Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken
1961-ben felmerült az igény a pécselyi középső-triász foszforit-kérdés további vizsgálatára, főleg a rétegtani kérdések tisztázására. Kisebb tanulmányok és rétegtani-anomália kutató fúrási javaslatok készültek. 1961-63 között lemélyült a Vászoly-1. és a Pécsely-7. sz. fúrás, emellett a régebbi kutatóárkok és kutatófúrások meglévő kőzetanyagának reambulációs vizsgálatára is sor került. 1969-70 között néhány újabb kutatófúrás is mélyült. A kutatások 1961-től 1970-ig terjedő, időnként szünetelő időszakáról 1971-ben egy zárójelentés készült, mely a középső-triász foszforitos problémakörnek az egész Bakony hegységre kiterjedő átfogó rétegtani, faciológiai, prognosztikai áttekintését tűzte ki célul (Szabó Imre, J-0151). A pécselyi foszforitos képződmények 1956-1971 közötti kutatási időszakában összesen 44 db, zömében 100 m-nél sekélyebb kutatófúrás mélyült: Pécsely, Vászoly, Aszófő, Balatonfüred, Vörösberény, Barnag, Mencshely, Monostorapáti, Vigándpetend, Nagyvázsony községek körzetében. A kutatások általános földtani eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. A Balaton-felvidéken, Pécsely és Vászoly községek között - leginkább a vászolyi Öreg-hegyen - megismert urántartalmú foszforitos ércindikációk a középső-triász anisusi-ladini emeletek átmeneti zónájában, a Megyehegyi Dolomit és a Buchensteini Formációk határán találhatók. A legújabb rétegtani kutatások során (Szabó L, 1972; Budai T., 1999) éppen az uránkutatások eredményeinek felhasználásával egy új litosztratigráfiai egységet, a Vászolyi Formációt különítették el. A Vászolyi Formáció önálló litosztratigráfiai egységként történő elkülönítését rétegtani és ősföldrajzi elemzések tették indokolttá (Vörös et al, 1997), korábban „pietra verde", „buchensteini rétegek", illetve a Buchensteini Vászolyi Tagozataként szerepelt (Budai, 1993). A formációba tartozó képződményeket hosszú időn keresztül a „buchensteini rétegekkel" azonosították. Itt nem szükséges utalni arra a bonyolult és hosszadalmas rétegtani, nevezéktani vitákra, amely végül is a formáció elkülönüléséhez vezetett. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi uránkutatási munkákban ezt a képződményt id. Lóczy (1913) alapján kagylómészkőnek említették, és így szerepel az idézett kutatási jelentésekben is. A formáció mészkő, dolomitosodon: mészkő, tufás mészkő rétegekből áll, melynek réteglapjain helyenként foszforit-bekérgezés van, vagy vékony foszforitrétegek települnek. A mészkőrétegek gyakran gazdag faunaegyüttest tartalmaznak. A formáció mindössze néhány méter vastagságú. Végezetül meg kell állapítani, hogy a Pécsely környéki középső-triász U-tartalmú foszforitos mészkő-előfordulás, úgy a rétegösszlet P20 5-, mint U-tartalmát tekintve nagy valószínűséggel nem tekinthető iparilag hasznosítható ásványi nyersanyag-előfordulásnak. A megvizsgált Balaton-felvidék -Déli-Bakony térségében ennél jobb kondíciójú előfordulás, eddigi adatainak alapján nem is várható. A Fődolomit Formáció radiometriai anomáliáinak kutatása A fődolomit-anomáliák legelőször az 1956. évi légi radiometriai felvétel során váltak ismertté. Ezek és a párhuzamosan folyó áttekintő ún. autósgamma mérések sok, kis intenzitású anomáliát rögzítettek a felső-triász Fődolomit Formáció területén. Még a felvétel évében megkezdődött az anomáliák földi ellenőrzése, radiometriai méréssel egybekötött földtani terepbejárással, az anomális képződmények kutatóárkokkal történő feltárásával. Ezek a munkák 1956-1957 során történtek, főleg a Balaton-felvidéken, a Déli-Bakonyban: Kádárta, Hidegkút, Tótvázsony, Vászoly, Pula, Vigándpetend, Diszel, Sáska stb. községek körzetében (Halász Árpád geológustechnikus). Az alacsony, a háttér néhány szorosát meghaladó anomáliákkal az akkori kis érzékenységű műszerekkel, és kevés földtani ismerettel alig tudtak valamit kezdeni. Néhány esetben a légi méréssel észlelt anomáliát meg sem találták. Ezekről a munkákról a J-0022, J-0023, J-0024 sz. jelentések számolnak be. A fődolomit-anomáliák kutatásának második szakasza kezdődött el az 1965. évi légi geofizikai felméréssel. A korszerűbb műszerekkel végzett spektrometriai felvétel során 31 db urános karakterű anomáliát különítettek el Keszthelytől Tatabányáig, a fődolomit felszíni kibúvásának csapásában. Egyesek földi ellenőrzését is elvégezték még a felvétel évében (J-0803, Balatonhenye, Mindszentkálla). 1967-ben tématerv készült az anomáliák megkutatására (T-004), majd a leginkább jellemző anomáliák területén (Öcs, Vilonya, Nemesvita, Sáska) terepi kutatási munka kezdődött 1968-1969-ben.
