Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Majoros György: Uránkutatási munkák története és néhány eredménye a Balaton-felvidéken

A Fülei Konglomerátum kutatása A balatonfői paleozoikum uránföldtani kutatására leginkább a Fülei Konglomerátumra irányuló munkák miatt került sor. A Fülei Konglomerátumot id. Lóczy a balatoni monográfiájában permnek írta le, és a Balaton-felvidéki permhez hasonlította. Igaz ugyan, hogy később kiderült - nem kis mértékben az uránföldtani kutatásoknak köszönhetően -, hogy felső-karbon képződményekről van szó, de önmagában ez a tény sem csökkentette megítélésünk szerint az uránföldtani perspektívát. A Balaton-felvidéki perm uránföldtani célú térképezésével egy időben, 1957 második felétől kezdődően sor kerül a Fülei Konglomerátum 1:10 000 földtani térképezésére is, a Füle melletti Kőhegyen és a Belátó-hegyen (J-1170). Még ebben az évbe telepítették a Füle-1. sz. fúrást, amely a konglomerátum-rétegek feletti fiatalabb permi képződmények feltárását célozta (F-5/1). A fúrás végül is pannóniai alatt ópaleozoós fillitet (Lovasi Agyagpala) tárt fel. Ezt követően szünetelt a kutatás 1961-ig. 1961-67 között több szakaszban geoelektromos és szeizmikus mérésekre került sor a Fülei Konglomerátum környékén (J-0058). Ezek eredményei alapján újabb kutatófúrások mélyültek. 1963-ban települt a Polgárdi-1. sz. fúrás a szeizmikus mérésekkel kimutatott, permnek feltételezett kőzet-sebességű összlet feltárására. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a fúrás a telepítési javaslatban (F5/2) Füle-2. néven szerepelt, és később lett átkeresztelve Polgárdi-1. sz. fúrásra. A fúrás 83 m pannon alatt dácitos andezitet, dácitot harántolt 220 m-ig, ami mai megítélésünk szerint valószínűleg eocén. Ugyanebben az évben mélyült a fenti közelében a Polgárdi-2. sz. fúrás, ami 61 m pannon alatt 699 m-ig Fülei Konglomerátumot harántolt anélkül, hogy a feküt elérte volna. A nagyon elferdült, ezért technikailag tovább nem folytatható fúrás mindmáig a legteljesebb szelvényét tárta fel a Fülei Konglomerátumnak. Bizonyos földtani-szerkezeti meggondolások szerint a balatonfői paleozoós képződményvonulat DK-i előterében feltételezhető volt a dinnyési permhez hasonló dél-alpi típusú perm előfordulása, ahol az összlet bázisán települő Grödeni Homokkő jellegű összletek U-feldúsulást tartalmazhatnak. Ilyen meggondolások alapján geoelektromos mérésekre (J-0123), majd egy kutatófúrásra, a Kőszárhegy-1. sz. fúrás lemélyítésére került sor (K-33/1). A Kőszárhegy-1. sz. fúrás pannóniai és miocén alatt 210 m-ben a Polgárdi Mészkövet érte el, ami tektonikusán a Balatonfőkajári Kvarcfillittel érintkezik (K-33/1, J-3412). Ezzel tulajdonképpen befejeződött a Balatonfő paleozoós képződményeiben a szoros értelemben vett uránkutatás. Meg kell azonban itt említenünk a balatonfői színesérc-kutatáshoz kapcsolódó munkákat, amit a vállalat geológusai végeztek, az akkori Ipari Minisztérium irányításával (Dr. Jantsky B.) (J-3048). A Pécsely környéki középső-triász urántartalmú foszforit kutatása 1955- 1956. évek folyamán a Balaton-felvidéken végzett autósgamma felmérések eredményeként Pécsely térségében anomália jelentkezett. 1956 folyamán szovjet javaslatra Pécsely térségében elkezdődött a kutatómunka. A munkát a kutatott nyersanyag jellegének megfelelő geofizikai módszereket alkalmazó kutatások nyitották meg. 1956- ban a Balaton-felvidéken aeroradiológiai mérések folytak, melyek az előzőekben autógammás mérések eredményeként jelentkező anomáliát Pécsely térségében megerősítették. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a terület emanométeres felmérése. A részletes geofizikai felmérések eredményekéntjelentkező maximumok helyén megkezdődött a földtani feltárási munka is. A kutatási terület Pécsely községtől D-re 2-2,5 km távolságban található. Földrajzi szempontból inkább Vászoly községhez sorolható, attól DK-i irányban 1-1,5 km-re fekszik. A kutatások zöme a vászolyi Öreg-hegyen és annak környékén folyt le. A munkákról 1958 második felében zárójelentés készült (J-0027). A pécselyi urántartalmú foszforit-előfordulás területi kiterjedésének vizsgálatára 1959-ben a középső-triász képződmények Köveskál, Tagyon, Szentantalfa, Balatoncsicsó környéki felszíni előfordulási területén 1:10 000 méretarányú térképezés történt terepi radiometriai méréssel egybekötve (J0046).