Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Cseh Németh József: Az úrkúti mangánérc kutatástörténeti áttekintése

Az utóbbi szakaszban ( 1956—) megtörténik a teljes régi meglévő dokumentáció áttekintése és a fúrási magminták újravizsgálása, anyagvizsgálattal egybekötve. A bányászati munkák vezetése is olyan helyzetet teremtett, hogy bizonyos régi kutatások, bányászati objektumok újra nyomon követhetők lettek (I. akna keleti pereme, II. akna nyugati és déli pereme). Az 1956 utáni bányászati feltárások és a földtani kutatások alapján nyilvánvaló lett, hogy a korábban feltételezett merev töréses szerkezet helyett a töréses-gyűrt-hajlított szerkezet meghatározó a Bakony hegység itteni liász kőzetösszletében. Ezek a szerkezetek meghatározóak a karbonátos mangánérc telep megmaradása és oxidációs lehetőségeinek kialakulása szempontjából, ugyanis a kréta előtti (újkimmériai) lepusztítás idején ezeken a szerkezeti helyeken védve, autochton helyzetben maradtak az időközben oxidált mangántelepek (így I. akna, II. akna, III. aknamezők és más kisebb szerkezeti helyek), más részeken pedig lepusztultak, áthalmozódtak (allotochton); 7. ábra. 7. ábra: Úrkút, a karbonátos-oxidos érctelep átalakulási vázlata. A felismerés után (Cseh Németh, 1958, 1965) után gyakorlatilag napjainkig ilyen reménybeli szerkezeti helyekre terjednek ki a kutatások (II. akna D., Lejtősaknai lakótelep, Bocskor-hegy, Kövestábla, Nyíres), néhány kisebb, külfejtésre is alkalmas területet is kimutatva, amelyek a mélymüvelés gondjait jelentősen enyhítették (II. táblázat). Az ebben a szellemben végrehajtott reambuláló kutatások a régi I. akna területén a szerkezetek feltárásával 15 évvel, a II. akna területén a peremek szerkezeteiben pedig 20 évvel tovább tették lehetővé a termelés fenntartását. Persze ehhez fel kellett hagyni a régi „nyugodt", nagy készlet-területek termelésbe vonásának álmaival is.