Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Cseh Németh József: Az úrkúti mangánérc kutatástörténeti áttekintése

4. ábra: Csárda-hegy, alsó-liász mészkő karsztos üregei leművelés után. Fotó; Cseh Németh J. Földvári A.(1932) az akkori feltárások alapján - figyelembe véve az időközben megkutatott későbbi I. aknai terület földtani felépítésbeli különbségét -. a csárda-hegyi mangánércet másodlagosnak (allochton) és alsó-eocén korúnak, az I. aknai terület mangánércét elsődlegesnek (autochton) és a fedőkőzetek alapján alsó-kréta korúnak tekinti. Valószínűsíti a bauxit és a mangán heteropikus fáciesben való leülepedését. Az I. akna területének feltárása idején Vigh Gy. & Noszky J. (1941), a terület földtani térképezése során a felső-liász „kovás márgát" (ma dogger tüzköves mészmárga) még a mangántelep feküjébe sorolják, amelyre a mangántelep „diszkordánsan" települ, és mocsári eredetűnek tekintik az ércet. A nyugati területen a II. akna megnyitásával (1940), majd a III. akna lemélyítésével (1943-) sok új földtani adat került megismerésre. A II. akna területén a feltárások pedig minduntalan beleütköztek a „dobostorta", „iszaposérc" néven elnevezett kőzetekbe, a III. akna nyugati oldalán pedig enyhe boltozódásban harántolták az úrkúti mangánterület hiánytalan, folyamatos liász rétegösszletét a középsőliász tüzköves mészkőtől az alsó-középső-dogger tüzköves mészmárga fedőig. Ez a rétegösszlet az agyagmárgás kifejlődésű „mangántelepet" is magába foglalja. Az első átfogó értékelésen, az 1951. évi akadémiai ülésen Noszky J. (1953) és Vadász E. (1952) összegzi az addigi mangánkutatás eredményeit, lerögzítve most már a mangánérc felső-liász korát, tengeri képződését, és a terület rétegsorát. A Bakony hegységre általánosítják a jura területek kutatási lehetőségeit, amelybe most már beletartozott a kréta fedős területek mellett a dogger-malm fedős területek kutatása is. Fontos eseményként 1952-től ismét magyar tulajdon lett a mangánbányászat - mivel 1947-52 között szovjet javak tulajdona volt - és így a további fejlesztési törekvése az 1951-1953 években 51 db, 7,5 km fúrás lemélyítésével rekordszintre emelkedett, a kor erőltetett fejlesztéseinek megfelelően természetesen a termelés nagysága is (I. táblázat). Igen fontos eredményeket szolgált ez a mélyfúrásos kutatás, mivel az ENy-i (Felsőcsinger) és a Ny-i (Bocskor-hegy) területeken nagy vastagságban feltárta a folyamatos liász rétegösszletben a karbonátos mangánércet, amelynek kutatása 1956-ig lendületesen folytatódik - bár dúsítása nem megoldott-, nyers felhasználása 1955-ben azért megkezdődött. Ugyanebben az időszakban az úrkúti mangánmedence K-Ny-i irányú szelvényben való mélyfúrásos felderítése is (Csárda-hegy-Cservár) megtörtént.