Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Szabó Imre: Az Upponyi- és Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története

Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XIII. Érckutatások Magyarországon a 20. században, 2002, 217—234. oldal Az Upponyi- és a Bükk hegységi sugárzóanyag-kutatások története SZABÓ Imre 1113 Budapest, Villányi u. 56. Bevezetés Kevés olyan területe, hegysége, földtani egysége van a jelenlegi Magyarországnak, mint az Upponyi- és a Bükk hegység. Szép hegyeit, völgyeit, szinte már magashegységi panorámáját nem rondítják el bányák meddőhányói, ipari épületei. Nincs ugyanis bányászkodás a Bükk hegységben, nem úgy a peremein harmadidőszaki barnaszéntelepeket tartalmazó képződményeiben. Valaha azonban a hegységben is volt kisebb vasércbányászat, a hámori őskohó létesítményei bizonyítják ezt, a bányászkodás nyomait eltüntette az idő. A Bükk paleozóos-mezozóos tömege ma azonban perspektivikusan sem biztat ipari ásvány vagy ónnal. Maradt a kőzethasznosítás, kőbányászat különböző célból; építkezés, kohókhoz adalékanyag, vagy cementgyártás céljára (Bélapátfalva, Eger-Felsőtárkány). Az előzetes, klasszikus földtani vizsgálatokon kívül (pl. Schréter, 1959; Balogh, 1964), igazi ipari célú földtani kutatás nem volt a területen, nem voltak ásványi lelőhelyek, indikációk. A térség hegységei ipari célból 1956 óta a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MEV) sugárzóanyagok kutatása programjában visszatérő időszakos munkák színtere volt. Ipari jellegű kutatás folyt az Upponyi-hegység területén, Dédestapolcsány közelében, a Bükkben pedig a Bükkszentkereszt környéki középső-triász diabáz-kvarcporfír összletbeli Mn-os, foszfatitos U-indikációkon, majd a Bükk északi paleozóos antiklinálisának területén. Az alsó-permi törmelékes üledékekben zajlott le a legnagyobb, komplex sugárzóanyag kutatás. A permi formáció vizsgálata egyben a hazai perm-kutatás befejező fázisa volt. A bükki perm összlet az általános perm kutatás harmadrendű területeként volt számon tartva. Alpidinári tengeri karbonátos kifejlődése miatt perspektivikus szempontból inkább reménytelen sorozatnak minősítették, főleg a felszínről kevéssé ismert törmelékes fáciese miatt. Ez a képződmény igen fedett, nehezen hozzáférhető, közvetlen vizsgálatra alig alkalmas. Ezzel együtt, illetve ezt követően az észak-magyarországi perm képződmények prognosztikus kutatása az Aggteleki-hegységben, a Mátrában a siroki Darnó-hegyen, és a Tokaji-hegység területén is megtörtént (1. ábra). Alkalmaztuk az általános sugárzóanyag-kutatás terén a földtani perspektivikus, prognosztikai munkákat, amelyek támogatására az először 1951-ben végzett (és 1956-ban részben elveszett) légi radiológiai mérések pótlására 1965-69 között modernebb műszerezettségü, újabb légi spektrometriai és mágneses méréseket készítettek földi ellenőrzéssel és minősítéssel. A kutatási rangsort a földtani kifejlődésbeli viszonyok határozzák meg. így a kutatható összlet vastagsága, kiterjedése a felszínen, továbbá a kőzet összetétele, az oxidációs-redukciós viszonyok következtében kialakult kedvező fáciesek jelenléte (szürke pirites homokkő, növényi törmelékkel) és a törmelékes, illetve karbonátos kőzetek aránya. Ismerni kell a prognosztikus előjeleket, kutatási kritériumokat is (geologicseszkije priznaki, geologic markers). Ide számítható a kutatók tapasztalata, a hazai és külföldi hasonló típusú érchordozó földtani egységek egyező tulajdonságainak ismerete is. Az elvégzett munkákról számos terv, jelentés és tájékoztató készült, időszakos összefoglaló jelentésekkel együtt, melyekről a szöveg között és az irodalomjegyzékben emlékezünk meg (ezek jelenleg a MÉV utódvállalata adattárában találhatók meg).