Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Szabóné Drubina Magda: Az eplényi mangánérc-bányászat kutatástörténete
A bányageológiai szolgálat megszervezésével megváltozott a helyzet; már nem a fővárosból kellett „ingázni" a geológusnak a távoli bányákhoz, hanem a helyben lakó szakemberek végezték a bányaszolgálatot. Eplényben Bakon Piroska geológustechnikus vette át tőlem a napi munkát, miután beletanult a teendőkbe. A bányageológiai szolgálat központja természetesen a nagyobbik mangánércbánya telephelyén, Úrkúton alakult ki. 1957-től Cseh Németh József váltotta fel az 1956-ban néhány hónapig ott működő Megyesi Imre geológust. Cseh Németh J. főgeológusként irányította (és végezte is) a munkákat, 1964ig. Már a kezdéskor külfejtés, lejtős akna és két függő akna működött Úrkúton. A felívelő termelés sok munkahely egyidejű geológiai ellenőrzését kívánta meg, ehhez 1965-ben már hat fő munkájára volt szükség (2 geológus, 2 technikus, 1 rajzoló, 1 mintavevő). Az egységes felvételezést és ábrázolást, a mintázást, térképezést - tehát a korszerű bányageológiát - Cseh Németh J. szervezte meg. Emellett hamarosan önálló tudományos munkákkal is jelentkezett (1958, 1965, 1966, 1967), majd társszerzőkkel együtt publikált (1966, 1971, 1976, 1980). A mangánérc-kutatás fontos eszköze volt a kutatófúrások mélyítése. Az első időszakban, 1928— 1930 között 22 fúrás készült. Ezek közül a 21. és 22. sz. fúrások és az egyik légakna szelvényét publikálta Földvári A. (1940). Ezek szerint az érc jura kori fedőrétegei 8-10 m körüli vastagságúak voltak, míg az érctelepes összletet 9-18 m átlagvastagságúnak jelölte. A fúrások átlagos mélységét 30 m-nek számítva, ez a korai kutatási periódus mintegy 700 fm fúrást produkálhatott. A háború után megélénkülő kutatási igény kedvezett a fúrások telepítésének. Az első 10 fúrás helyének tervezésére ifj. Noszky J. kapott megbízást 1949-ben. Az első kilenc fúrás hamarosan el is készült, de a 10. sz. fúrás mélyítése hosszú szünet után, 1952-ben fejeződött be. A fúrások csak ritka magvétellel készültek, javarészt teljes szelvénnyel harántolták a fedőkőzeteket. A 11-30 sz. fúrásokat a bánya közeli környezetében tűzték ki. A mintaanyagokat Úrkútra szállították, és ott dolgozták fel, elkészítve a rétegsor dokumentációját. E munkában Sikabonyi L., Sidó M. és Lábady Félix (technikus) vett részt. A Craelius rendszerű fúróberendezésekkel mélyített fúrások mintaanyagának hiányos volta miatt a rétegsorok eléggé megbízhatatlanokká váltak. Az érctelep átfúrásánál az első 10 fúrás esetében nem vettek mintát kémiai vizsgálatra, így ezek produktivitása aligha volt helyesen értékelhető. A későbbi kutatások során is sok problémát jelentett a vastag, tűzköves fedőrétegsorok átfúrása; ez költséges, nehézkes és lassú haladást idézett elő. Az 1949-55. között készült kutatófúrások 14,78 m összvastagságban harántolták primer oxidos ércet, 28,3 m-nyi szekunder oxidos ércet és 26,21 m-nyi karbonátos ércet. (A későbbi fúrásokról ilyen összesítés nem készült.) A bányabeli kutatófúrások 1964-ben kezdődtek és olcsóságuk miatt közkedveltté váltak. A fúrógarnitúrákkal ferdén, különböző irányokban és eltérő dőléssel lehetett kutatni az ércösszlet helyzetét, minőségét és vastagságát az adott bányaszakaszon. 1965-ben készült el a hazai mangánércek kutatásának távlati terve Cseh Németh J. irányításával. Ebben természetesen Eplény is szerepelt, de a bányaterület ENy-i részén végzett kutatás nem járt eredménnyel. Sem a bányabeli, sem a felszínről induló kutatások nem tártak fel produktív érc vagyont ezen a területen. A mélyfúrásos tevékenység összefoglaló adatait az I. táblázat tartalmazza, melyet Szabó Z. 1976. évi eplényi zárójelentéséből vettünk át a szerző szíves engedélyével. I. táblázat: Mélyfúrásos kutatás összefoglaló adatai. Kutatás ideje A lemélyült fúrások Kutatás ideje Száma db Ossz. hossza fm Költsége eFt 1949-54 31 4 325,35 6 565,9 1958-62 30 4 810,40 7 302,2 1963-73 18 2 718,00 4 127,0 1964-72 156 3 621,00 1 448,6 1949-73 235 15474,75 19 443,7
