Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Kun Béla: A nyugat-mátrai érckutatások
Az ércelőkészítő üzem feldolgozóképességét minden esetben össze kellett hangolni a bánya termelőképességével, amihez nagyobb kutatási-feltárási programok tartoztak. Az 1957-58. években dr. Gagyi Pálffy András a Bányászati Kutatóintézet laboratóriumában végzett kísérleteivel megállapította, hogy a gyöngyösoroszi érc 4-25 mm részéből ferroszilíciumból vagy galenitszínporból készített nehézszuszpenzión 2,59 fajsúlynál történő elválasztással 35-40% olyan meddőt lehet leválasztani, amivel csak a Pb-tartalom 4-7%-a, és Zn-tartalom 8-12%-a megy veszendőbe. Az üzemrész berendezésére beérkezett ajánlatok közül legkedvezőbbnek látszó Wedag-berendezést 1959. decemberben rendelték meg. A tervezés főbb irányelvei voltak: A dúsítómü kapacitásának bővítését épületbővítés nélkül kell megoldani. A nehézszuszpenziós berendezést a törőüzem túlméretezett keleti szárnyán kell elhelyezni. - Biztosítani kell a lehetőséget a piritflotálás megoldására. - A vegyszer-előkészítést és a ferroszilícium-őrlést külön épületben kell megoldani. - A munkát a feldolgozás szüneteltetése nélkül kellett megoldani. - A rekonstrukció feladata a 150 kt/a feldolgozó-képesség volt, heti 6 munkanapos folyamatos üzemben. Bányalétesítés 75 kt/a termelőképességre Amikor 1952. április 1. kelettel létrehozták a Gyöngyösi Ércbánya Vállalatot, az altáró 2030 m hosszban ki volt hajtva, és a Péter-Pál aknával össze volt kötve. Ezt a bányát kellett volna 1956-ra 75 kt/a és 1957-re 150 kt/a termelőképességre kifejleszteni. Az altáró, valamint a főbb vágatok előrehaladása 1956-ig tervszerű volt. Többször okozott visszaesést a szerszámhiányon kívül az előtérbe került Károly-telér feltárása, de több vízbetörés is hátráltatta, melyek közül az 1955 április 10-i kb. 3500 liter/perc vizet hozott. Az altáró tárta fel a Malombérc, Kiskút II (Beszekunyhó), Pelyhes-teléreket és az altáró 3460 mében talált ércesedést és harántolta a Bányabérc-telért. Az altáróból több főszállító keresztvágatot és kutató-keresztvágatot indítottak, mint: Szákacsurgó-, Péter-Pál- és a Bikkszéli-harántokat. A mátraszentimrei főkeresztvágat a mátraszentimrei telér, illetve arra létesített bánya és a gyöngyösoroszi központi telérek összekötésére, a termeivény kiszállítására létesült 1962-1965. években. Szákacsurgó II harántot és vele szemben egy 6. harántot remény vágatként telepítettek. A Szákacsurgó II az új Károly E-i ágát harántolta igen rossz kőzetviszonyok között. A Károly-akna továbbmélyítésre 1953-ban az Aknamélyítő Vállalat vonult fel és 1953-54-ben az aknát 150 m-rel tovább mélyítette, nagy részben felhasználva azokat a berendezéseket, amivel az aknát 1951-ben mélyítették. Egyidejűleg épült a földalatti szállítógépkamra és kötélvágat is. Egy, a Káróly-telérről lebukó 3040 cm vastag dús érces telér a szállítógép alapjának helyén megy át. A szűk altárón a berendezés egy része nem fért be. Beszállítására szállítókocsit szerkesztettek. A Károly-akna az eredetileg 400 m aknamélységre tervezett helyett egy 180 m mélységre gyártott szállítógépet kapott. Az akna nem volt elég mélyen a feküben ahhoz, hogy a közelében folyó bányaműveletek ne hatottak volna ki az aknára. A Péter-Pál aknát 1956-57. évben újra kellett biztosítani. A kutatás kb. 196l-l962-ig tekinthető a 75 kt/a termelőképesség megalapozásaként, ezután már nagyobb - 150-180-210 kt/a - termelőképességet volt hivatva biztosítani. A mélyszinteken általában a +300 és a +200 m-es szint a feltáró-, illetve ércvagyonbiztosító szint, a feltárások tehát ezeken a szinteken kezdődnek. A telérek megismeréséhez tartozik a két szintet összekötő feltörések kihajtása is, mely tevékenység mindvégig jelentős személyi problémát jelentett. Megfelelő darabbér bevezetése 1959-60-ban 100 m hosszú feltörés kihajtását is lehetővé tette. Az 1949-55. években feltárták az ún. központi telércsoportot az altáró-szinten. Ezzel egyidejűleg a csapásmenti ki vastagodás reményében követtek több vékony telérrészt is. Később a kutatást kiterjesztettük a mélyebb szintekre is. A 20 éves feltárás eredménye az érckészlet megsokszorozódása volt, de csak 1962-ben haladta meg a műrevaló ércvagyon a 2,0 Mt értéket, ami a 150 kt/a kapacitású üzem kiépítésének feltételéül volt megszabva.
