Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Nagy Béla: A Börzsöny hegységi érckutatások legújabb kori (1946-2000) története
úrnak, aki viszont az Agro Bank problémái miatt érdemben már nem tudott a nagybörzsönyi érckutatással foglalkozni. Az előzőekben beszámoltam a MÁFI Börzsöny hegységi térképezési programjáról és azokról a munkákról, amelyeket az 1970-es években a nagyírtáspusztai ércesedési területen végeztünk. A Selmecbányán megtalált írásos és térképeken rögzített emlékek hívták fel a figyelmem arra, hogy ezen a területen gazdag ezüstérceket bányásztak (Nagy B., 1984). Ezt követően az MTA Geokémiai Kutató Laboratóriumában újravizsgáltuk a korábban a területről begyűjtött anyagaimat. Már az ércmikroszkópos vizsgálataim során feltűnt, hogy az ezüstásványok mellett a termésarany gyakori ásvány. Ezt a megfigyelésemet az elektron-mikroszondás vizsgálatok megerősítették. Eredményeimet egy „kis monográfiában" adtam közre (Nagy B., 1990). A publikált adatokra alapozva 1995-ben Stefan Farkas osztrák vállalkozó alapításával bejegyzésre került a „Lohn Star" Kft, amely még ugyanebben az évben a Bányakapitányságtól kutatási engedélyt szerzett a nagyírtáspusztai ércesedési területre vonatkozóan. A Kft. megbízásából előkerestem, és vizsgálatokra átadtam a Bezina I. sz. táróból 1970-ben vett résminta anyagokat. Ezeket a Kft. Szlovákiában, Körmöcbányán tűzi módszerekkel aranyra és ezüstre elemeztette. A 12 db mintából valószínűtlenül magas aranykoncentrációkat mutattak ki. Az eredmények kontrollálására mintahiány miatt nem kerülhetett sor. A táró újranyitását időigényesnek és nehezen kivitelezhetőnek tartottuk, ezért újabb vizsgálatra alkalmas mintákért a télért ferde fúrásokkal kívántuk feltárni. A tervezett és a Bányakapitányság által engedélyezett 4 db fúrásból kettő eredményesen megvalósult, de a feltárt telérszakaszok ércelemzése a Kft. anyagi gondjai miatt máig nem történt meg. Összefoglalás helyett kiegészítve megismételem az 1984-ben írt „A nagybörzsönyi ércbányászat és érckutatás története" c. tanulmányom záró mondatait. A nagybörzsönyi ércbányászat és kutatás történetére vonatkozó írásos emlékek áttekintése és a közelmúlt, valamint a jelen érckutatásaiban való aktív részvételem alapján tanulmányomat a jövőre való utalással, Bél Mátyás (1742) szavaival zárom: „A börzsönyi és a szomszédos hegyek ércekben gazdagok, amelyek nem rosszabbak mint a selmeciek és azok kihasználására még fognak jönni nálunknál különb férfiak és velük együtt a szaturnusi kor. " % >H H< Irodalom Bél, M. (1742): Notica Hungáriáé novae historico-geographica. Tom. IV. Viennae Austriae, Typ. Joh. Petri van Ghelen, pp. 714-716. Csillagné Teplánszky E., Csongrádi J., Erkel A., Karas Gy., Király E., Korpás L., Madarasi A., Pentelényi L., Pintér A., Schönviszky L., Szabó Zs., Szalay I., Verő L. & Vetőné Ákos É. (1980): Zárójelentés a Börzsöny-hegység központi területén 1970 - 1980 között végzett ércföldtani kutatásokról. Kézirat. MÁFI Adattár. Erdélyi J., Koblencz V. & Tolnay V. (1957): A nagybörzsönyi agyagásvány és az ércesedés néhány újabb kísérőásványa. Földtani Közlöny, 87, 400-418. Erdélyi, J., Koblencz, V. & Tolnay, V. (1957): Einige neue Mineralvorkommen aus der Erzschürfung von Nagybörzsöny (Deutschpilsen). Acta Mineral.-Petrogr. (Szeged), 10, 3-13. Erdélyi, J., Koblencz, V. & Tolnay, V. (1958): Über Hydroparagonit, ein neues Glimmermineral, sowie über seine Beziehugen zum Hydromuskovit, Natronillit beziehunsweise Brammalit. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 5, 169 -186. Gőbel E. (1955): Előzetes földtani jelentés a nagybörzsönyi érckutatásról. 1955. Június 30-i állapot szerint. Kézirat. MÁFI Adattár. Gőbel E. (1956): A nagybörzsönyi hidrotermális ércesedés. (Előadás a Magy. Földt. Társulatban, 1956. április 25-én). Kézirat. MÁFI Adattár. Halász A., Földvári A. & Pantó G. (1951): Szakvélemény a nagybörzsönyi ércelőfordulásról. (1951. április 9.) Kézirat. MÁFI Adattár.
