Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon
Nagyszerkezeti szempontból az egyik lehetséges megközelítést fogalmazta meg Horváth István, Daridáné Tichy Mária & Ódor László a Velencei-hegységben kimutatott dolomitos karbonatit, a beforsit előfordulása alapján (Horváth I., Daridáné Tichy M. & Ódor L., 1983). A velencei-hegységi karbonatit és a budai-hegységi biotitit nyomán kézenfekvőnek látszik a térségben a (késő) mezozoós magmatizmus regionális szerkezeti összefüggését feltételezni. A Budai-hegységben a magmatizmus kapcsolatban van a jelentős nagyságú tórium (TR) anomáliaterületek, indikációk keletkezésével. A Nagykovácsi Biotitit (K-Ar kora a larami fázis idejét őrzi) a legfiatalabb lehet a környezetében ismert mezozoós magmatit-előfordulások között. Alkáliáinak (Na, K) egymáshoz való viszonyában a K dominanciája (III. táblázat) nagyságrenddel kisebb Natartalommal szemben érvényesül és ez jobbára a szerkezetileg aktívabb területeket jellemzi. A K javára történt differenciációs elmozdulás (a fő ásvány biotit-flogopit képződése), az intermedier dioritos, szienites-gránitos kiinduló magma lehetőségét is felveti. Említést érdemel, hogy az alkáliák tekintetében a Vál-3. és a Csabdi-115. fúrás magmatitja (Kubovics Imre, 1985) a nagykovácsi biotititnál is differenciáltabb kőzetet jelez! A Budai-hegységben megismert Th (TR) ásványok (lásd keralit) elsődlegesen a granitoidok pegmatitjaiban fordulnak elő, Magyarországon is (Pantó György, 1975). Tehát a biotitit szienites-alkáli gránitos eredetét nem lehet kizárni. Mindez azt mutatja, hogy a budai-hegységi mezozoós magmatizmus Nagykovácsi Biotitittel képviselt változata a középhegységi mezozoikumon belül sajátos belső vonásokat hordoz. Szerkezetföldtani szempontból minden valószínűség szerint a hegység kiemelkedéséhez tartozó preorogén-szinorogén (?) folyamatok része. A tórium (TR) érc (modell) minta Pb-izotóp kora (97 ± 20 millió év) a biotititnál idősebb képződést jelez, ami a biotitit szerepét illetően ellentmondásnak látszik. Gondolatkísérleti feloldásra szolgál a Budai-hegység üledékes formációinak kristályos (szienites-gránitos összetételű) aljzatában kialakult elsődleges ásványosodás többfázisú regenerációjának feltételezése. A folyamatot a Budai-hegység területén a larami fázist bevezető mozgások indíthatták el, és talán a biotitit magmatizmusát követő hidrotermális tevékenység fejezte be. A valószínűséget támogató adat a velencei-hegységi beforsit 77,6 ± 3 millió éves kora, mert a budai-hegységi érc (modell) minta Pb-izotóp korából a lehetséges 20 millió éves eltérés levonása a velencei-hegységi gránittestben lévő karbonatit korával egyező (K-Ar) időt eredményezi. Véletlen lenne? Talán ez az időtengely köti össze a felszínen lévő Velenceihegységben már ismert és a Budai-hegység mélyében még feltárásra váró magmás folyamatokat! Csak remélni lehet, hogy lesz olyan földtani program, amely a Budai-hegység mélyszerkezetének és kutatási értékének további vizsgálatát méltó céljának fogja tekinteni, eszközeiben is! A tórium légi geofizikai kutatása a Budai-hegységben Magyarországon az 1956. évi első (repülőgépes) mérést követően a Budai-hegység területén még két alkalommal volt hasadóanyag-kutatási céllal légi geofizikai felvétel. 1965-ben, az országos program első részeként (1965-1968), analóg rendszerű gamma-spektrometriai és együttes mágneses felvétel volt, repülőgéppel. A budai-hegységi méréseket a nagykovácsi anomáliaterületen és közvetlen közelében radiometriai és földtani földi ellenőrzés követte, 1967-ben. Ekkor vált ismertté az alaphegységi tórium-anomáliák anyagának áthalmozódása az alsó-oligocén üledékekbe (3/e. ábra). A mágneses (T) észlelés eredménye a nagykovácsi területen a 3 km hosszú, 345-165° csapásirányú, mintegy 200 m széles, meredek dőlésű hatóra utaló mágneses („+ 90 gammás") anomália felderítése volt. Sorrendben a harmadik légi geofizikai felvétel 1986-ban volt, helikopterrel. Az alkalmazott digitális rendszerű gammaspektrometriai és mágneses műszeregyüttes az 1965. évinél egy nagyságrenddel pontosabb adatokat szolgáltatott. A Budai-hegységben a mérések csak a nagykovácsi anomálaterületet fedték le. Érdemi radiometriai és földtani értékelésre, földi ellenőrző munkára már nem kerülhetett sor. A mágneses csatorna adatait a Geofizikai Intézet (ELGI) gondozta.
