Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

Budai-hegység, 1956 A légi úton felmért - országosan mintegy 14500 km

2-terület a Budai-hegység egy részét is lefedte. A mérések során Nagykovácsi térségében, a mezozoós karbonátos (triász mészkő és dolomit) alaphegységi területenjelentős radiometriai anomáliaterületet észleltek. Az anomáliák földi azonosítására és részbeni földtani ellenőrzésére már 1956-ban sor került. A légi radiometriai anomáliák elterjedését, csapását és a földtani körülményeket figyelembe véve 4,6 km

2 kutatási területet jelöltek ki. A területen, az anomáliák pontos helyének megállapítására, ÉK^22 220 •:.*> DNy-i irányú szelvények szerint, emanációs méréseket (a talaj levegő Rn + Rn koncentrációjának vizsgálata) végeztek és meghatározták azok tóriumos eredetét is. 1956-ban, kutatóárkok mélyítésével, az anomáliák földtani feltárása is megkezdődött. A budai-hegységi Nagykovácsi anomáliaterület geofizikai és földtani kutatásáról szóló első jelentést még 1956-ban (szeptember 28-án) Barabás Andor geológus, a IV. sz. kutatócsoport vezetője készítette. Az 1956. évi radiometriai munkákról szóló, rajzos dokumentációkat is tartalmazó részletes jelentést 1957-ben Gerzson István geofizikus állította össze, aki az 1956. évi terepi emanációs mérések közvetlen szakmai irányítója és részben észlelője volt. Az 1956-ban elvégzett munkák még nem tették lehetővé, hogy az egyes anomáliák és az anomáliaterület egészének kutatási értéke érdemben minősíthető legyen. Ezért 1957 és 1958 terepmunkára alkalmas évszakaiban a kutatás tovább haladt. A folytatás egyben a kutatás területi kiterjesztését is jelentette. Budai-hegység és Pilis, 1957-1958 A Nagykovácsi térségében megismert tórium anomáliaterület nyomán célszerűvé vált a radioaktivitási viszonyok megismerése a Budai-hegység és a Pilis egész területén. Az alaphegységben előforduló anomáliák kutatási szempontból felértékelték a túlnyomóan mezozoós üledékes kőzetekből álló hegységi terület egészét. A Budai-hegység és a Pilis radiometriai felmérése 1957-ben történt. A terepi, felszíni mérések az ún. „gyalogos gamma" módszerrel történtek, M = 1:25000 méretaránynak megfelelő 4 km/km" menetvonal-sűrűséggel. Az alkalmazott műszer szovjet gyártmányú UR-4M típusú Geiger-Müller csöves radiometer volt. A műszereket rádium-etalonnal rendszeresen hitelesítették és használatuk napi ellenőrzések mellett történt. Ezért a mért pR/h-ban kifejezett intenzitás értékek, az egyes kőzetek, feltárások, valamint területek radiológiai viszonyait jól és összehasonlításra alkalmas módon tükrözték. 1957-ben 378 km" terület felmérése történt meg. A budai-hegységi és pilisi radiometriai mérések két figyelemreméltó eredménnyel jártak. Az egyik eredmény a radiometriai térkép volt, amely az időszerű igényeknek megfelelő részletességgel tájékoztatott a kutatási terület radiometriai viszonyairól. Ide tartozott az intenzitás felszíni eloszlásának ismerete, továbbá a terület földtani képződményeinek radiometriai tulajdonságaira vonatkozó első adatok megszerzése. Az utóbbit a II. sz. táblázat foglalja össze. A képződmények megnevezése, továbbá az átlagos intenzitásértékek kiszámítása, a terepi felszíni radiometriai mérések menetvonalain mért értékek és a Jaskó Sándor által összeállított M = 1:25000 méretarányú „A Buda-Pilisi hegység geológiai térképe 1950" összevetésével történt. 1957-ben ez az eredetileg bauxitkutatási céllal készült térkép volt az egyetlen olyan dokumentáció, amely a radiometriai kutatásra kijelölt hegység felszíni földtani viszonyait egységes és áttekinthető módon, jól használható méretarányban ábrázolta. A felszíni radiometriai mérések másik eredménye a budaörsi Csíki hegyek területén 1957-ben felfedezettjelentős új anomália. A triász porlódó dolomit felszínén mért legnagyobb intenzitás 280 uR/h volt. Az anomália egyrészt igazolta a felszíni radiometriai kutatás kiterjesztésének célszerűségét és alkalmazott méretarányát, másrészt hitelesítette az elvégzett terepi munka eszközeit és minőségét. Összességükben a Budai-hegység és a Pilis területén végzett felszíni radiometriai mérések jelentős mértékben továbbnövelték a hegység kutatási értékét. A Csíki hegyekben felderített anomáliával bővült a részletesebb földtani és radiometriai ellenőrzésre érdemes terület.