Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Wéber Béla: A tórium földtani kutatása Magyarországon

mássá teszik. (A tórium izzószálak gyártásához és a szintetikus benzin előállításához katalizátorként is felhasználható.) Geokémiai okként az a tény említhető, hogy a tórium előfordulási gyakorisága az uránénál nagyobb. 2. A világon jelenleg az urán fűtőanyag egyeduralma érvényesül. Mindamellett jelentős tóriumkészleteket is számon tartanak. 1985-ben tizenegy tórium lelőhelyekkel rendelkező ország 2424,78 ezer tonna olyan, különböző kategóriájú, tórium-készletet jelentett, amelynek termelési költsége 80 dollár/fém kg. Ehhez járul még India olyan 400.000 tonnás fémkészlete, amely torlatos előfordulásként parti homokban van (URANIUM Resources, Production and Demand. A joint report by OECD Nuclear Energy Agency and the IAEA, 1986). Több olyan reaktortípus létezik, amelyben a tórium fűtőanyagként alkalmazható. A tóriumot is használó reaktorok nem termelnek plutóniumot (Taesin Chung: The Role of Thorium in Nuclear Energy. Uranium Industry Annual, 1996). 3. A magyarországi uránkutatás 1989-ben, az uránbányászat 1997-ben befejeződött. Ezzel megszűnt az az ipari háttér, amely a MÉV (és jogelődei: Bauxitbánya Vállalat: 1955-1957, Pécsi Uránércbánya Vállalat: 1957-1964) által felderített tórium kutatásait végezte és lehetővé tette a téma vállalaton belüli életben tartását 1988-ig. A hazai hasadóanyag-kutatások 1953-tól A történtekre visszatekintve ma már látható, hogy hazánkban az uránra, tóriumra vonatkozó 20. századi kutatási előzmények ténylegesen 1952-ben záródtak. Magyarországon 1953-ban kezdődött a hasadóanyagok, eszközeiben, módszereiben, méreteiben, földtani-geokémiai megalapozottságában, szervezeti felépítésében és végső (ipari, katonai stratégiai) céljában új kutatási időszaka. A magyarországi kutatások időbeli, történelmi helyzetét nem lehet elválasztani a stratégiai fontosságú hasadóanyagok (U, Th) iránti igény világméretű növekedésétől, ami adatokkal is igazolható. A „történelmi" jelző azért indokolt, mert a nukleáris erőért való versengés, benne a hasadó fémek érclelőhelyeinek felkutatása és a fém (U, Th) kinyerése, a II. világháború után egy korszak fő jellemzője volt. Összehasonlító adatok az Amerikai Egyesült Államokból állnak rendelkezésre (Uranium Exploration Activities in the United States. Electric Power Research Institute, EPRI, Final Report 1977). 1950 előtt (annak ellenére, hogy a II. világháború alatt már termeltek valamennyi uránt) a hidegháború hatására a készletek növeléséért folyó munka robbanásszerűen bővült. Az 1949. év végére a készlet 2800 tonnára (az U^Og-tartalom mennyisége a kitermelt ércben) nőtt. Az 1950-1961 közötti második szakaszban az USA területén folyó kutatások nagymértékű kiszélesedése (területben, valamint az amatőr és hivatásos kutatók számában is) jellemző. Az 1953. év végi készlet 21300 tonna volt. 1956 végén már 142600 tonnás készlet állt rendelkezésre. Az 1960. évi záró készlet pedig 269500 tonna. Magyarországon a kezdeti kutatásokat a Szovjetunióból jött kiváló és tapasztalt szakemberek irányították. Uránkutatási ismereteik alapján, a már említett magyar vizsgálati eredményeket is figyelembe véve, a kutatások a mórágyi- és velencei-hegységi gránitokon, a Mecsek hegységi permben, triászbanjurában, a Magyar-középhegységben, a Soproni- és Kőszegi - hegység területének felszíni földtani képződményein, valamint a működő szén- és ércbányákban kezdődtek, 1953-ban. Ezeken a területeken a perspektivikus képződmények (pl. Balaton-felvidéki permi rétegek és a triász foszforit, a kréta és eocén szenek, a gránitterületek) kutatása 1954-1955-ben és 1956-ban is folytatódott. A Mecsek hegységi permben, 1953-ban felderített „érces, anomális területek" továbbkutatása, folyamatosan növekvő magyar földtani-geofizikai szakmai részvétellel vezetett a hazai uránipar kialakulásához. Tórium-kutatás A magyarországi tórium kutatás számára döntő volt, hogy a felszíni uránkutatási módszerek 1956ban a légi gammasugárzás (és az egyidejűleg végzett légi mágneses) mérésekkel egészültek ki.