Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Kiss János: Visszaemlékezések a szabadbattyáni, velencei-hegységi, mátrai és mecseki érckutatásokra

verdelit (nem sörl) kristályok ülnek. Ezt a kérdést is jó lenne előbb-utóbb lerendezni a többi „pneumatolitos" ásványkiválásokkal együtt. Pátka, Szüzvár A kőszárhegyi kutatásokkal kb. egy időben indultak a velencei-hegységi kutatások is. A kutatások irányítására a cseh iskolán nevelkedett, Kárpátaljáról Magyarországra települt Andrusov tanítvány, Jantsky Béla került. Az erősen pozitív szemléletű és lelkületű Jantsky Béla új színt vitt a hazai érckutatásokba. Széleskörű terepismerete, anyagismerete, rugalmas geológiai látóköre gyakran „megbotránkoztatta", irigyeivé tette a germán szemléleten érlelődött, plutonista-magmatista szemléleten felnőtt szak geológus társadalmi kört. Az első kutatóaknát a Kőrakás-hegyen Földvári A. mélyítette, ami antimonit-cinnabarit-fakóérchintésen, fluoriton kívül mást nemigen tárt fel. Előttem nem ismert okokból Földvári a kutatásokat a maga részéről nem folytatta, Jantsky B. került előtérbe. A Velencei hegység MoS

2-hintéseit, Szűzvár malachitos indikációit Vendl A. is ismerte, de nem látta a Cseh-Szászérchegység klasszikus „pneumatolitos" képződményeit a maga ónércesedésével, volframittalmolibdenittel. Jantsky elszántságával, lendületével nagy „for"-ba került, különösen akkor, amikor Retezi táján tíz Ft-os nagyságú MoS

2-pikkelyekre lelt. Időközben megalakult a KFH Reich Lajos elnökletével, amikor immár a pártpolitikai irányelvek voltak a mérvadók, a tagjait párthatározatok irányították és befolyásolták! így került Jantsky az érckutatások osztályvezetőjévé, ahol sosem érezte magát otthonosan. A velencei-hegységi kutatás irányítására és felügyeletére ezidőtájt mint a MÁFI szerződéses munkatársa, csekélységem került. A kőrakás-hegyi lejtakna 180-182 m hosszú, talpszintjén két irányban ún. körvágat, majd oldalvágatok hajtódtak ki. A vágatok egyes részein monofázisú, pár cm-es ZnS-erek, másutt tömzsösen kihasadó „telérkvarc" mezők követhetők, az utóbbiban több érces fázisra utaló „kokárda-érc" látható (tanszéki gyűjtemény). A szulfidércben (ZnS, PbS, fakóérc) a pala kontaktusa irányában monofázisú fluoritot is harántolt a vágat. Későbbi években egyik vágatban vakakna is mélyült, ez már Mikó L. kompetenciája volt. A kitermelt érc dúsítási célból Szüzvárra került, ahol szelektív flotáláson esett át a szűzvári termelvénynyel együtt. Sem Szűzváron, sem Kőrakás-hegyen komolyabb hidrológiai probléma nem volt. Összesítve, Szűzvár és Kőrakás-hegy szerény érckészletü, a műrevalóság határértékét súroló teleptani objektum, ami napjaink megítélésében komolyabb perspektívát nem ígérő földtani jelenség! Az előzőekben vázolt „pesszimisztikus kép" nem a tennivalók szükségtelenségét, hiábavalóságát vetíti elénk, inkább „recessziós" állapotokat sugalló megállapítás. Nemzedéki kötelezettség, hogy az előttünk álló mineralógiai-minerogenetikai kérdéseket, diagnosztikai problémáit napjaink „tudományos" szemlélete és értékrendje szerint tanulmányozzuk és helyezzük nyugvópontra! Mátra hegység, Recsk-Mátrabánya Az első tanév befejeztével - 1946 július első napjaiban - kerültem Recskre Földvári A. mellé hátizsákhordozónak. Mellette Erdélyi Mihály, középiskolai tanár, geográfus-geomorfológus segédkezett. A pengő utáni, inflációt követő forint világa volt ez, amikor a geológus napidíja 12-14 Ft lehetett, a mellette dolgozó hallgató ennek a felét kaphatta. (Életet biztosító napok-hónapok voltak ezek: esténként a recski kocsma kifőzdéjében 2 Ft-ba került egy tányér bab- vagy krumplifőzelék „paprikásszaft" rátéttel, egy szelet kenyérrel.) Szakmailag meghatározóak voltak számomra a „geológus-fullajtár" szerepkört betöltő napok. A nagyműveltségű, pedagógus vénájú, mesélő kedvű Földváritól rengeteget tanulhattam, emléke napjainkban is kísért. A recski bánya egyik működésen kívüli laboratóriumi szobájában laktunk, pokróccal borított szalma volt a fekhelyünk. Hajnalban keltünk, rendszerint besötétedés körüli órákban érkeztünk. Földvári szenvedélyes „mintagyüjtő" volt, nem ritkán 10-15 kg kőzetmintával gyarapítottam a napi készletet. A geológus a napidíj mellett kilométerenként 1 fillér „útiköltséget" számolhatott fel, naponta útvonaltérképet kellett mellékelnie az elszámolásai mellé. Ennek megfelelően voltak esetek, amikor egy nap alatt megjártuk Recsk-Gyöngyösoroszi közötti távot (testvérek között is 60 km), vagy Recsk-