Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőzettan-Geokémiai és Ásványtani Tanszéke főként anyagvizsgálatot végzett a MÉV részére és az adatokat jelentésekben dolgozta fel. Az egyetemi kapcsolathoz tartozik az is, hogy az egyetemi hallgatók nyári gyakorlatához a Vállalat - geológusai révén sokszor nyújtott segítséget. Nem a szorosan vett geológiához tartozik, de meg kell említeni, hogy nagyon jó és rendszeres kapcsolatunk volt a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézettel, akik többféle kutatást is végeztek a MÉV részére. Más - geológiai kutatással foglalkozó vagy bányageológiát alkalmazó - szervezetekkel is volt alkalomszerű, vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó szakmai kapcsolatunk. 1989 (és 1997) után is folytatódtak (ma, 2001-ben is folytatódnak) az uránnal kapcsolatos munkák a lelőhelyen, amiben a geológusok is részt vesznek, de ez már nem uránkutatás és nem uránbányászat, hanem rekultiváció, radioaktív hulladék elhelyezésének keresése, vizek figyelése és egyebek, de ezek már nem témái a jelen összeállításnak. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak a geológiai munkák széles skáláját végző földtani szervezete az adott időszakban fontos szerepet töltött be a Vállalat életében. Jól megfelelt a szakmai követelményeknek, valamint a sikerességet elváró társadalmi igényeknek és termelésgeológiai feladatok ellátásán túlmenően részese volt az országos földtani kutatásnak is. Munkája nélkül ma hézagosabbak lennének geológiai ismereteink az országról. Irodalom Barabás A. (1997): A hazai uránkutatás, uránbányászat és a geológia. Földtani Kutatás, 34/3, 4-10. Bárányi I., Berta Zs., Szabó J., Vadas I. & Várhegyi A. (1997): A geofizika szerepe a hazai uránbányányászatban. Földtani Kutatás, 34/3, 20-24. Érdi Krausz G. & Harsányi L. (1997): Nemzeti kincs a Nyugat-Mecsek mélyében. Földtani Kutatás, 34/3, 18-20. Fodor B. (1997): Az MGSz Ásványvagyon Nyilvántartása a hazai uránérc-vagyonról és kutatásról. Földtani Kutatás, 34/3, 54-55. Földvári A. (1948): A magyarországi radioaktív anyagkutatás földtani és kőzettani vonatkozásai. MAFI Évi Jelentése, Beszámoló a vitaülésekről. 35-54. Földvári A. (1952): Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsek hegységben. MTA Mat. Műsz. Tud. Oszt. Közi, 5, 11-24. Hámos G. (1997): Földtani és bányászati kutatás a nyugat-mecseki antiklinális területén, a Bodai Formációnak, mint radioaktív hulladékbefogadó kőzetösszletnek az alkalmassági vizsgálata. Földtani Kutatás, 34/3, 46-52. Koch L. & Lendvainé Koleszár Zs. (1997): A mecseki uránbányászat környezetföldtani helyzete és a bányabezárás utáni rekultiváció földtani vonatkozásai. Földtani Kutatás, 34/3, 39-46. Majoros Gy. (1997): A mecseki lelőhelyen kívüli uránkutatás Magyaroszágon. Földtani Kutatás, 34/3, 15-18. Szalay S. (1948): Kutatások urán és thorium magyarországi előfordulása után korszerű atomfizikai módszerekkel. MÁFI Évi Jelentése, Beszámoló a vitaülésekről, 5-21. Szalay S. (1952): Hazai kőszenek radiológiai vizsgálata. MTA Mat. Műsz. Tud. Oszt. Közi., 5, 167— 184. Szalay, S. (1957): The role of humus in the geochemical enrichment of U in coal and other bioliths. Acta Physica Acad. Sei. Hung., 8, 25-36. Szalay S. & Földvári A. (1951): Kőzetek radiológiai vizsgálata. MTA Mat. Term.tud. Oszt. Közl.,1, 60-72. Wéber B. (1997): A Mecsek hegységi uránérc-lelőhely kutatástörténete. Földtani Kutatás, 34/3, 1115.