Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)
Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997
A kezdeti időkben, 1958-63 között érc került exportra, nem koncentrátum. Az exportérc minősége jobb volt a termelés átlagminőségénél; válogatott érc volt. Ez a válogatás már a bányában elkezdődött. A visszamaradt gyengébb minőségű ércet később az Ércdúsító Üzem feldolgozta. A megemelt minőségű érc exportja idején az elvégzett optimum számítások szerint az éves termelés 2,5-3-szorosát kitevő feltárt ércvagyonra volt szükség a válogatás miatt. Az Ércdúsító Üzem belépésével a szükséges és elégséges feltárt ércvagyon az éves termelés 1-1,2-szerese lett, az előkészített ércvagyoné pedig az éves termelés % része volt. A bányageológiának foglalkoznia kellett az érchígulással is. A kezdeti időkben az I. üzemben 13 %, a II. üzemben 5 % meddő hozzákeveredésével számoltak, ami kisebb volt a valóságosnál. Ez a bányabeli készletszámításnál azt jelentette, hogy a termelés során a fémmennyiség egy része eltűnt. Próbáltak ezen javítani a szelektív jövesztéssel, ez azonban nem volt elég termelékeny és eléggé az érchez igazodó módszer. Végül a geológiai vizsgálatok, a minőség-megállapítás és ércválogatás összefüggő geofizikai rendszerének tökéletesedése bebizonyította, hogy az érchígulás mértéke jóval nagyobb. Átlagosan 30-35 %-kal lehetett számolni nemcsak a szélekről hozzákeveredő, hanem az ércen belüli meddő kőzet miatt is. Ez az érték az 1980-as évek tömegtermelési módszerei esetében 50 % körül volt. A reális érchígulás figyelembe vételével eltűnt a készletszámítás előbb említett problémája, és egyúttal még jobban bebizonyosodott a geofizikai ércdúsítás fontossága. A vegyi dúsításban (a koncentrátum előállításában) a meddő kőzet ugyanúgy fogyasztja a vegyszert, mint az érc, ezért mennél több meddőtől meg kell szabadulni a vegyi dúsítás előtt. Az urántermelést, ahol az urán felkutatásában döntő, bányászatában fontos szerepe volt a földtannak, all. ábra mutatja be Érdi-Krausz Gábor és Harsányi Lajos összeállításában. Az ábra a fémurán termelést éves bontásban és fémtonnában mutatja be. Mivel az érc átlagos urántartalma 1,2-1,3 kg, így az évente kitermelt szálban álló ércre is következtethetünk. Ezt az ércet szeszélyes eloszlású, különböző nagyságú és minőségű érctestekből kellett összeszedni. A bányából kijövő ún. nyersérc mennyiségét is megbecsülhetjük annak alapján, hogy az 0,8-0,9 kg uránt tartalmazott tonnánként. i e 1 9 ! 1966 1871 1975 1981 1986 11. ábra: A fémtermelés alakulása 1956-tól 1996-ig Érdi-Krausz Gábor és Harsányi Lajos szerint. A bányageológia ismertetett legfontosabb feladataiból látható, hogy az uránbányászatban elsőként megalakult bányageofizika mellett a bányageológia is olyan fontos, a termelés részét jelentő tényezővé vált, ami más hazai bányászatban ilyen mértékben nem létezett. A bányageológusok a szükséges szakértelemmel felvértezve feladataiknak jól megfeleltek. A bonyolult ércesedéshez kapcsolódó tapasztalataikról ankétokon és szakcikkekben számoltak be. A Ny-Mecsekben más hasznosítható anyagokkal is törődtünk. Erre 1962-ben az egész országra kiterjedő engedélyt kaptunk a Nehézipari Minisztériumtól, főként az uránkutatás alatt álló területekre az anomália észlelésének határáig. A Ny-Mecsekben érdekes, az uránnal együtt járó rézdúsulást kaptunk a Kővágószőlősi Homokkő alján levő tarka homokkőben. Erről Vincze János kimutatta, hogy más genetikájú, mint a följebb levő uránérctelep. Ezen felül rézdúsulást tapasztaltunk az alsóperm Korpádi Homokkőben és a Jakabhegyi Homokkő záró rétegében. Aranyra is végeztünk vizsgálatokat a fekü szürke homokkőben és a produktív összletben neutronaktivációs analízissel két alkalommal is, de csak egy kovás fatörzs adott pozitív eredményt. Vizsgálatok voltak az érces összletben vanádiumra, rézre, szelénre, szkandiumra, ritkaföldfémre, de ezek elsősorban kémiai munkaként jelentkeztek, bár voltak
