Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

megvizsgáljuk ezeket a perm palákat", és csak a fosszilis szerves anyagok különös fontossága szerepel. Az elképzelhető, hogy egy addigi eredmények nyomán készült javaslat után külföldi szakértőtől is kérnek véleményt az uránérc magyarországi előfordulási lehetőségéről, de a szokatlanul gyors ügyintézés, hogy még abban az évben nemzetközi szerződést is kötnek a szovjet kutatási szakmai részvételről, segítségről. Egyébként is itthon rendelkezésre állt volna a hazai radioaktív kutatásban addig résztvevő Földtani Intézet és 1952-ben már a Geofizikai Intézet is elkezdte ezt a munkát és folytatta még 1953 első negyedévében is. A szovjet segítséggel megindított hazai „ipari" uránkutatás indokát máshol kell keresnünk. Figyelembe kell vennünk, hogy ebben az időben már létezett a KGST. A hazai első ötéves terv tervszámainak 1951 elején történt megemelését részben a feszültté váló nemzetközi helyzettel indokolták. így valószínűleg nemzetközi határozattal ekkor - talán Lengyelország kivételével - mindegyik európai népi demokratikus országban szovjet részvétellel megindult az intenzív uránkutatás. így tehát ennek okát a nemzetközi politikában, a hidegháborús készülődésben kell keresnünk. Mondhatjuk ezt akkor is, ha a szovjet kutatók magyarországi jelenlétét magyar és szovjet részről egyaránt a Magyar Kormány kéréseként említik. Egyébként ez az intenzív kutatás mindenhol viszonylag hamar eredményre vezetett, főként Csehszlovákia csehországi részén és az NDK-ban. E két országban az uránkészletek növekedése és az urán termelése külön-külön is többszöröse lett a magyarországi eredménynek és a termelés magas szintjét az 1980-as évek végéig fenn tudták tartani. 1953-1955 Az ipari uránkutatás kezdete Az iparinak nevezett uránérckutatás néhány fontos tényezőben különbözött az előző tudományos vizsgálatoktól. 1. ) Célját tekintve a korábbi tudományos igényű felmérés az egyes kőzetfajták általános radioaktivitásának meghatározására törekedett, az ipari kutatás elsősorban továbbkutatásra érdemes radioaktív anomáliákat keresett sokszor prognosztikus vizsgálatok alapján. 2. ) A kőzetek radioaktivitásának vizsgálatánál a kézi kivitelezésű fúrólyukban nehéz, de hordozható laboratóriumi műszerrel történt hosszadalmas mérés helyett alapvetően felszíni gamma mérést (gyalogos, autós, légi) alkalmazott, a gyalogos esetében könnyű hordozható műszerrel, az anomália-kutatási célnak megfelelően. 3. ) A szilárd kőzetek (beleértve a löszt és a talajt is) radioaktivitásának mérésén felül a talaj levegőben levő emanáció (kézi készítésű fúrólyukban) és a földalatti vizek (beleértve a talajvizet is) radioaktív elemeit is vizsgálták, szintén anomália kutatási céllal. 4. ) A kőzetek radioaktív anyag tartalmának meghatározását nem a helyszínen, hanem begyűjtött kőzetminták felhasználásával laboratóriumban (főként geofizikaiban, de kémiaiban is) végezték, amit elsősorban a prognózisok készítésénél használtak. (Emellett azonban a felszíni méréseket is felhasználták a kőzetek relatív radioaktivitási különbözőségének bemutatására.) 1953-ban az említett Bogatürjev jelentés 1952-es ajánlásának megfelelően megszervezték a magyarországi uránkutató csoportot Bauxit 2. sz. Expedíció néven. Tudomásunk szerint ez vegyes, magyar-szovjet finanszírozású volt. A munkák kezdetén a teljes földtani szakember gárda a Szovjetunióbóljött. A vezető magyar helyettese, legalábbis 1954 elejétől, Gácsi Mátyás volt. Az Expedíció első feladatait a granitoid kőzeteknek (Velencei-hegység, mecseki gránit terület) és ezek exokontaktjainak, valamint az ország paleozoós és alsó triász korú kőzeteinek vizsgálatában, és az ország kőszén és érclelőhelyeinek ún. revíziójában határozták meg. Látható, hogy nem sokban különbözik a korábbi Földvári-Szalay féle geológiai kutatási feladat kitűzésétől. A Bauxit 2. sz. Expedíció munkája 1953 májusában indult és gyorsan eredményt hozott. A korábban említett 1959-es dátumú vállalati jelentés szerint „1953 júliusában a Mecsek hegységi Jakab-hegy déli előterében Kővágószőlős község keleti határán végzett gamma kutatás során J. D. Csuprova geofizikus mérnök jelentős aktivitást észlelt a perm időszaki homokkő összlet szürkészöld színű homokkő csoportjában." Ezt tekintjük a mecseki uránérc lelőhely felfedezésének.