Szakáll Sándor, Morvai Gusztáv: Érckutatások Magyarországon a 20. században (Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből 13., Miskolc – Rudabánya, 2002)

Barabás Andor: A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947—(1989) -1997

Ezután a terepen használt saját szerkesztésű műszert, a mérési és számítási technikát ismerteti. (A terepen használt egyik műszerük Szalay Sándor ajándékaként a Pécsi Bányászati Múzeum uránbányászati részlegében látható Kővágószőlősön.) A cikk végén köszönetet mond a Földtani Intézet igazgatójának és az Iparügyi Minisztérium Bányászati Kutató Osztályának, amiért a vizsgálatok elvégzését lehetővé tették. Egy 1977-es cikkében Szalay S. 1947. évi terepmunka költségeiről is nyilatkozik. Eszerint a Földtani Intézet igazgatója „Tiszta alap tudományos kutatási célkitűzéssel 10 000 Ft-ot és egy hónapra az intézet egyetlen kocsiját bocsátotta rendelkezésünkre." A jelentéseket a Földtani Intézet vette át. Földvári Aladár a korábban említett 1948. évi tanulmányában számba veszi az akkor ismert urán teleptípusokat és azok valamelyikének előfordulási lehetőségét a Velencei-hegységben és környékén. Amellett foglal állást, hogy a Velencei-hegységben nem várható uránérc telep, de a vizsgálatokat végezni kell, mert ezzel megismerik a környék lehetséges uránforrásának urántartalmát és ennek alakulását a tágabb környezet képződményeiben. Ez ércprognosztikai törekvés. Szalay S. és Földvári A. 1950. évi közös cikkükben (Kőzetek radiológiai vizsgálata) azt írják ezekről a kezdeti időkről, hogy „az 1947 évben a Velencei-hegységben egy hónapot töltöttünk külszíni mérésekkel. E mérésekről mind a hivatalos fórumoknak, mind a Magyar Földtani Intézet évi jelentésében beszámoltunk." (A hivatalos fórum valószínűleg az Iparügyi Minisztérium Bányászati Kutató Osztálya volt.) A beszámolók ellenére 1948-ban nem voltak terepi mérések. Az 1947. és 1949-50. évi együttműködésről a következőket írják az előbb említett cikkben: „1947 tavasza óta rendszeresen folytatunk munkaközösségben kőzetradiológiai vizsgálatokat, amelyeknek keretében a fizikai, radiológiai, mérési metodikai feladatokat a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizikai Intézete végezte az egyik társszerző vezetésével (Szalay Sándor), míg a geológiai irányítást, felvételezést és kiértékelést a másik társszerző (Földvári Aladár) vállalta. A külszíni vizsgálatokat a Magyar Földtani Intézet támogatta, adminisztrálta, és a beszámolókat is az Intézet vette át." Ebben a cikkben fogalmazzák meg munkájuk feladatát is: „Ez a munka úgy tekintendő, mint egy alapleltár, kataszter készítése a radioaktív anyagok eloszlásáról a földkéreg Magyarországhoz tartozó részén." A hazai bányászat megindításának lehetőségéről azt írják: „az urániumnál is hamar elérkezik az idő, amikor a kis koncentrációjú, de nagy kiterjedésű telepek nagyipari felhasználására kerül sor. Ekkor érkezik el annak az ideje, hogy a mi vizsgálataink szerint készült kataszter alapján kijelöljük azokat a kőzetcsoportokat, melyekből a termelés megindítható." Ebben az 1950. évi előadásban röviden beszámolnak a Velencei-hegységben, annak környékén, valamint a Mecsekben és a Mórágyi-hegységben végzett terepi munka eredményeiről. Itt említik, hogy „Találtunk egyes üledékes kőzetekben (szervesanyag tartalmú palák, szénpalák), valamint a szenekben a hazai gránitokénál lényegesen nagyobb aktivitást is." A dúsulást a szerves anyaghoz (organikus anyagok, elhalt organizmusokból keletkezett organikus kolloidok) kötik. 1952-ben Szalay Sándor és Földvári Aladár külön előadást tartottak a témáról, az együttes munka hangsúlyozásával. Az 1951 végéig végzett munkáról számoltak be. Szalay S. előadásában szerepel az, hogy „a felhalmozódás első nyomait 1949. augusztusában a mecsekszabolcsi Lantos-völgyben észleltük. Ez terelte figyelmünket a hazai kőszenekre és azokat kísérő szenes agyagpalára." Szerinte 1950-ben gyakorlatilag már csak a kőszenes összletekkel foglalkoztak (Komló, Pilisszentiván). 1951-ben a szénbányáktól kapott minták laboratóriumi vizsgálatát végezték. A továbbiakban Szalay S. csak a kőszenek és szénpalák vizsgálatával, a szerves anyag és az urán kapcsolatával, a huminsav urándúsító szerepével foglalkozott. Ugyanebben az évben Földvári A. - aki közben professzor lett - részletesebben ismerteti az 194950-ben végzett terepi munkát. Az 1947-es Velencei-hegységi mérések után 1949-50-ben a Mecsek hegységben (beleértve a Mórágyi-hegységet is) dolgoztak. 1949-ben a magmás kőzeteket vizsgálták (de ekkor találták meg a nagyobb urántartalmú szénpalát is). 1950-ben figyelmük „az üledékes kőzetek, elsősorban a kőszéntelepek felé irányult. Nemcsak a Mecsek hegységben, hanem más szénterületen is végeztünk méréseket. A munkánk itt bekapcsolódott Vitális Sándor, a Bánya és Energiaügyi Minisztérium Földtani Főosztálya vezetője által megszervezett nagyarányú tervbe, mely a magyarországi kőszenek minden vonatkozásban való tudományos kutatására megindult... Kutatásainkat támogatta a Magyar Tudományos Akadémia. A terep-munkákat a M. Áll. Földtani Intézet keretében végeztük." Nagyon érdekesek Földvári Aladárnak a mecseki perm korú kőzetekkel kapcsolatos megállapításai. Ennek legérdekesebb része: „Fontos kérdés a mecseki és balatonvidéki perm kőzetek vizsgá-